Dobbantó.
"Van aki távol akar ugrani. De az nem mindegy hogy helyből ugrik, vagy van ott egy dobbantó, vagy a dobbantó helyén egy gödör van" (Papp Gábor)
Azt hogy egy csárdában milyen a hangulat, nagyrészt meghatározzák a zenészek. Nem mindegy az sem, hogy egy hegedűművész adja meg szépen a hangot, vagy hamisan egy köcsögdudás.
A lényeg a lényeg, hogy egy jót beszélgettünk Niki képe kapcsán. Kész csoda, hogy négy, határozott elképzelésekkel rendelkező művész, nem akarta megölni egymást. Vagy mégis?
A kép maga a kommunikáció, a gond csak ott van, hogy ezt a nyelvet, akik beszélik, különböző szókinccsel vannak megáldva, és azonos szavakon is mást értenek, a hallgatók meg csak a dallamát élvezik az egésznek, ha élvezik. Na, de lényeg a lényeg.
Az előz(őt még nordwickra reagáltam.)
Ami a cipészt illeti szegény, szóval volt nekem is már mindenféle foglalkozásom és mindig megpróbáltam a legtöbbet kihozni belőle, úgy, ahogy a festészetből is. Soha nem tartanám többre magam egy jó cipésznél.
ladisnak-Ez lenne a cél, de legalábbis a befogadó szinten tartása. Főleg manapság, amikor nincs meg a kellő kommunikáció, alkotás és befogadó között. Legalább is én így látom.
És akkor még mondok egy 5.-et is. Nagyon halkan.
Nagyon sokat beszélünk képek szín formavilágáról ... tartalmáról. Itt érdekes mennyire elmaradt ez itt most.
Pedig ennek a képnek a tartalma egészen pontosan kapcsolódik Niki házaihoz, falusi frisslevegőihez.
Ez konkrétan annak a mágikus mélyrétege.
Hogy bonyolítsam. Niki szavaihoz kapcsolódva.
A képnek jó esetben kettős elhívása is van. Az alkotó lelki folyamatainak, úgymond művészi programjának aktuális kivetülése, illetve manifesztálódása, továbbá a befogadó lelki fejlődésének katalizátora is egyben, anélkül hogy a két folyamat feltétlenül összekapcsolódna, aszimmetrikus kölcsönhatás jön létre, ismétlem jó esetben.
Így van! Szerintem Niki se bánja, ha itt megbeszéljük ezeket a dolgokat. Nem gondolom, hogy ez a beszélgetés ártana a képzőművészetnek (másutt tapasztalható sárdobálással ellentétben), sőt talán még jót is tesz. Mi művészek semmivel se vagyunk különbek egy cipésznél, vagy akármelyik másik embernél (legalább is biztosan nem a "foglalkozásunk" miatt), esetleg másképp látjuk a világot, vagy több tapasztalást tudtunk feldolgozni, értelmezni. De ez igaz lehet a cipészre is, aki folyamatosan tanulni vágyik. Egyszóval hibázhatunk és lehet más véleményünk is, és legfőképp meg is beszélhetjük ezeket nyilvánosan. Hú ez már a negyedik szál! (Ja meg a múzsa téma)
Szerintem jó dolog az hogy egy kép kapcsán sokmindekiben az alkotással, az alkotás mibenlétével kapcsolatos kérdés vélemény előjön.
Ezeknek nem mindig van egészen szorosan közük a kép hez, vagy annak alkotójához.
Itt most szerintem legalábbis legalább három fontos - és nem közvetlenül a képhez kapcsolódó - szál fut...
(Ezekből akár fórumtémák is lehetnének)
ÁM
Számomra azért itt mégis a legeslegfontosab amit Niki ír:
A motívum fogantatásától születésétől kezdve útjárabocsátásán át... : őt megszólítja.
Nem csak ő alkotja a képet, hanem a kép is formálja őt.
Ezt én nagyon fontosnak gondolom. ezt a "kettős érintettséget".
(Remélem jól értettem.)
Attila, a félreértés az, hogy én nem a tiéddel szemben fogalmaztam meg a gondolataimat. A megélhetési művészet egyébként önmagát írja ki a kategóriából, így kár üldözni, elintézi az evolúció, hatásosabban mint bármely hozzáértő.
Itt súlyos félreértés van. Én a megélhetési művészetről beszéltem és arról, hogy miként nyomja el ez, a művészben, azokat az ösztönöket amik hosszabb távon sokkal többet "érnek". Tulajdonképpen nem is kapcsolódik szorosan ehhez a képhez, csak nordwick gondolatát vittem tovább vagy mi! Nem is tudom miért itt beszéljük ezt meg?! Na mindegy!
Örülök Niki, hogy ilyesmit is látni Tőled. Sejtettem, hogy sokoldalú vagy.
Tele van a művészettörténet remekművekkel, melyek megrendelésre készültek. Leginkább azok szemében ördögtől való ez, akiknek nem jut megrendelő. A mű értékének mindehhez semmi köze sincs. Sokszor pont a korlátok mentén, vagy annak ellenére készülnek a remekművek. A teljes szabadság akadálya végső soron az alkotó, szerencsére, mert korlátok nélkül megszűnne maga a kategória is, a művészet.
Én is egyszerűsítek. Sikerült megfogalmaznom néhány változatot... kihagyva azt a változatot, amire az ember még álmaiban sem mer gondolni, mert annyira ritka. Természetesen a legszebb változat.
És akkor Niki leírja egyértelműen hogy az van.
Akkor én leegyszerűsítem a dolgot. A művészet=teljes szabadság, a pénzért művelt művészet általában nem ezt jelenti. Mondom, hogy általában, mert ott van pl. Sándorfi, akinek a képei előre el voltak adva, tehát tejes volt a szabadsága abban, hogy mit alkot. Szerintem nordwick se erre a képre gondolt, hanem általában. A semmi sem történik véletlenül pedig már egy sokkal összetettebb dolog, nem hivatkozhatunk erre állandóan, mert akkor leülhetnénk és csak úgy várhatnánk mi történik. Mi mégis küzdünk, csináljuk a dolgunkat.
Én se tekintettem kibontakozásod gátjának ezt a képet, sőt ellenkezőleg.
Kedves Attila, kedves nordwick! Köszönöm a hozzászólásaitokat!
A kommentemnél a "megrendelés" pusztán a tényt, a kép elkészültének elsődleges okát jelenti. Csupán tájékoztatás a célja.
A másodlagos ok már csak nekem szól, engem szólít néven a motívum, nem a kedves közönséget. Mert semmi sem történik ok nélkül, egyetlen kép sem születik meg csak úgy. Hanem elhívása van, amin el kell indulnia.
Én nem az egyéniségem, kibontakozásom gátjának tekintem ezt a munkám.
Hú de nehéz olyan képeket alkotni, amikben nem csak a szívem van benne, de az egyéni elképzeléseim is, és még kielégítik a közönséget is. Nálam elsődleges szempont a saját fantáziám kiélése a festményeimben, aztán csak a többi. Akinél fordítva van, az lentebb olvashatja nordwick véleményét, amivel teljesen egyetértek.
Ezt már írtam a fórumban. De most ide is írom.
Elenyészően pici az a része a festészetnek ami most van.
Egy sokkal jelentősebb hányada funkcionálisan például a hagyományőrzésről szól. ennek persze most is megvannak a nyomai, de voltak ezerévek mikor ez maga volt a festészet.
Valaha abszolút világos volt, hogy a hagyományok őrzése egyenlő a léttel, a létezés megmaradásával.
Még egy dolgot emelnék ki, a feltöltés kommetjéből:"megrendelés"
Ma ez borzasztó szó. ma a festő "demokráciája" s "liberalizmusa" borzad ettől, "egyénisége", "kibontakozása" s még sokminden gátjának tekinti...
Elutazunk hát a közelmúltba. (nem a régmúltba...)
A "miniszter" szó ebben akorban még annyit tesz szószerint: "szolga". Elképzelhetetlen gondolat ez manapság...
A festő is épp így szolga: megrendelőjének kell eleget tegyen. A festő barlangban lakik, és ezenkívül is, amit készít: ezer és ezer formai megkötéssel rendelkezik. Nem lehetnek egyéni ötletei. Amit "beletehet" az alkotásba: teljességgel láthatatlan. Kizárólag csak a szive.
Egy céhes mesterre is lehetne épp így bízni ezt, az eredmény látványra tán épp ilyen lenne, sőt díszesebb.
Csak épp a varázserő hiányozna belőle.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
"Van aki távol akar ugrani. De az nem mindegy hogy helyből ugrik, vagy van ott egy dobbantó, vagy a dobbantó helyén egy gödör van" (Papp Gábor)