Köszönöm az értékelést nordwick.
Számomra hosszú út vezetett eddig az absztrakt képig. A Sziklás part még amolyan segélykiáltás volt, sok bizonytalansággal, kétellyel. De éreztem, hogy mozdulnom kell, mert a realista portrék visszafogtak, görcsössé tettek. A boxoló is már az akadémizmustól való elrugaszkodást jelzi, de még az is csak inkább formai kísérlet. Most végre megtörtént az áttörés, mert rájöttem, a valós látvány számomra nem igazán isgalmas téma, legfeljebb arra jó, hogy beindítsa a képalkotó mechanizmusokat az agyamban.
Elnézést, hogy kéretlenül ennyit beszéltem, de mindig szívesen osztom meg veled a festészettel kapcsolatos belső történéseimet.
Hasonlóan, mint a "Sziklás part" képed, ezt is nagyon jó absztrakt képnek érzem. Ugyan úgy mint ott, őszinte, kíméletlen szembenézés, helyzetjelentés, tükör, önarckép.
De tisztább, mint ott. Karakteresebb, körülhatároltabb, ami azt jelzi, hogy a mélyebben érted a sorsod, magad. A színek, az ecsetkezelés, a formák, ahogyan a cím is, küzdelmet, magányos küzdelmet jeleznek.