Kedves Nordwick! Gyönyörűen összefoglaltad, amit éreztem. Sem hozzá, sem elvenni belőle nem tudok. Igen, három sík. Múlt, jelen és talán jövő! Vagy a hármas egysége: fizikai, lelki, szellemi sík. Köszönöm, hogy foglalkoztál vele.
Én nem vállalkozom a megfejtésre...
Ez itt csak egy kísérlet a kép feletti saját tűnődéseim szavakba foglalására...
***
A festészet (alkotás) szakrális tevékenység.
A semmiből, a még-nem-levőből létező lesz.
Teremtés.
Létre-hozás.
***
A kompozíció.
Három térrész.
Alul-középen-felül.
Alul holt, elmúlt dolgok. Felül élők, lehetőségek, kapcsolatok.
Középen a főszereplő.
Irány van kijelölve.
Egy ferde vonal.
(Kettő, de abból az elsőt már láttuk : az a "Lépcsők" c. kép.)
A lépcsőlön már végigment.
Itt már bejutott a kapun.
Az Írás előtt áll. Az írás mindenek középpontja. (A képé is)
A második ferde vonal egyik végpontja a főszereplő, a középpontja az Írás,
... végpontja pedig az élők.
Lassú, nyugodt kép.
Ezek az irányok nem meredekek.
Csendes, örömteli, hálával-teli gondolat az, amikor arra vágyik az ember ami öröktől fogva az övé.
Most megálmodja, újra-álmodja, amit megkapott.
Az ember részéről csak beleegyezni kell csak a teremtésbe.
Elfogadni.
"Legyen úgy, ahogy Te akartad."
És rajzok, formák keletkeznek ... élet.
A szürke köveken... aranyszínnel.
Köszönöm Márti!
Köszönöm Nordwick! Nem új kép. Úgy 5 éve készült. Ez a kép nagyon ösztönösen jött. Igazából, én is csak állok és tűnődök. Talán furcsán hangzik, de így van. Nem gondolat, inkább egy érzés volt, ami kikívánkozott. Majd valaki megfejti helyettem is.
( Kamilla, ez új képed? )
1. Ha elkezdeném leselejtezni a festészettel kapcsolatos szótáramat, és ezt elvinnám a végletekig, akkor egy szó maradna a végére: "szakralitás"
2. És innen lehetne építkezni.
3. És akkor lenne az, hogy ennek "fokozatai vannak"
***
Meg kell nevezni, fel kell mutatni ezeket a fokozatokat.
***
Én egyenlőre állok csak ezelőtt a kép előtt és tűnődni tudok csak.
Végtelenül messze visz engem.