Mintha én is leültem volna Sándor mellé, ezen a jó levegőjű
patakparton. Hallgatom, ahogy mesél a körülöttünk levő
táj rengeteteg izgalmas részleteiról,
meg a fényről, ami ezeket a csodákat megmutatja!
Gyönyörű!! Ahogy a színek elkezdtek megjelenni a szürkék helyett, az a gyorsaság a tanulási folyamatban csodálatos. Ez a kép ebből a szempontból szerintem egy vízválasztó, el se tudom képzelni mi jöhet még, szerintem látunk még csodákat. Abszolút kedvencem most ez az alkotás!
A színek beszélnek egymással és megteremtik a tökéletes atmoszférát. Gratulálok!