Látod, tök érdekes, mert valahogy nem asszociáltam a képről rád, de mégis vissza-vissza nézek ide.
Játékos gyermekiség, vágyódás, akarás. Most ez jön le.
A mindennapi vágy.
Lehet, hogy nem Attila, de van benne derű! Mint aki már megmászta a csúcsokat, vagy legalább is álmodik róla. És ez már jó!!!!
Tetszik, ahogy a szivárvány színei szépen felsorakoznak, mégsem "nyúlós". Talán a forma egyensúlyt teremt vele.