Írta:
nordwick - Dátum: 2011-12-13 12:54
#1
(De én nem olyan jól írok ám.. )
A semmitnemcsináló ember
Kovács Tamásnak nagyon örültek a szülei, mert nagyon aranyos kisbaba volt babakorában.
Nem hányta ki a sóskát például, mikor az Emőke, a szomszédék kislánya mindig kihányta.
Az ovodában nem törte el a lábát az udvari mókuskeréken, és nem esett le mászókáról, nem evett homokot mint a Pohankovics.
Az általános iskolában már jelentkeztek ugyan a problémák, de ezek felett alapvetően még szemet lehetett hunyni.
Az igazán komoly nehézségek akkor ütköztek ki, mikor Kovács nm tanulta meg a verset és egyest kapott. 12 éves volt mikor a szülei először szembesültek a problémával, hogy Tamás különleges kisfiú. De ugyanakkor világos volt, hogy Tamás annyira tehetséges, hogy a jövője százszorosan is biztosított.
Igaz, 20 évesen, miután nem ment el az első állásinterjúra, leendő főnöke számára sosem derült ki hogy a csavargyár egyik lehetséges legkiemelkedőbb dolgozóját nem alkalmazta, Tamás lett volna az egyetlen, aki sosem gyárt selejtes csavart.
Tamás életének másik teljesen jelentéktelen pontja, hogy nem találkozott Vasonitschcsal.
Ha találkozik, és örök barátok lesznek minden másképp alakul.
Vasonitschnak mindig baromi jó ötletei voltak, csak néha ezek megbuktak.
A beadott "Használt hűtőszekrény-kompresszorral a lisztharmat ellen" uniós pályázatát hiába bírálták el pozitívan, három héten át nézegethette a mobilját, nem jött sms értesítő a bankjától az utalásról. A harmadik hétfőn ezt megunta és gondolt egy nagyot, majd ő megmutatja.
Megivott két sört a Kisgödörben , és máris felfénylett a gondolat elméjében: "Kiállítás. Valami elképesztően új ötlettel"
Még három sört megivott, a kiállítás elképesztő gondolata is kirajzolódott addigra.
("Kiállíítás -- képek nélkül)
Hát ez így renben is lett volna, csak mint említettem: Vasontsch sosem találkozott Kováccsal, így kénytelen volt megkérni Antalt (a helyi festőt) hogy próbáljon meg nemfesteni egy hónapig, és akkor abból lenne egy kiállítás.
Antal nem is festett, a kiállítás is megvolt, nagyon nagy sikere is volt, de mégis, a szakmai közönség azért tudta, hogy Antal nemfestése (és ezzel együtt az egész kiállítás) igazából nem hiteles. Azelőtt is festett Antal, meg utána is. ezt mindenki tudta.
Tamás felesége tanácsára először helyi önkormányzati tisztviselő, később parlamenti képviselő lett, közel 2000 indítványt nem nyújtott be, és ennek majd háromszorosát 6000-t nem szavazott meg.
Szépen éltek, Tamás életében nagyon megbecsült ember volt.
20 unokája és 40 dédunokája volt, már mikor 97 évesen meghalt.
Kevesen tudják, hogy Tamás egész életében festő akart lenni.
Kevesen tudják, hogy gyerekkorától fogva egy dolgot csinált: Csodálkozott.
Mikor meghalt, (kis idő elteltével) mikor jött a feltámadás, és álltak sorban a lelkek, Jézus azonnal felismerte, és odaszaladt hozzá, és mondotta neki szép szóval:
-Tamás, Semmitnemcsináló-ember !
Legkedvesebb szívemnek, gyere ülj a jobboldalamra, én még elmegyek, mert ki kéne válogatom még az embereket, ott van neked minden, festőfelszerelés, dolgozz csak, majd jövök vissza megnézni... fesd le azt a rengeteg csodát amit láttál életedben.
Tamás nekiállt hát festeni.
Szerkesztette:
nordwick - Dátum: 1970-01-01 01:00
