#3
a szomorúról jutott eszembe ez a régebbi vers(em):
Vasalt Penész
Korgó lámpák nyikorgó fényében
Odvas seprűnyelek aszott társasága.
Csíkos törülköző fertő illatában,
Vasalt korom nadrág bokára kötözve.
Nyűtt penész takaró a nyikorgó ágyon
Szívja magába a csurranó életet.
Zöld fal-társak titka százak álom-szava.
#4
Köszönjük, hogy megosztjátok velünk ezeket a gondolatokat. Mindig csodáltam, hogy vannak akik szavakkal is tudnak"festeni".