#1
Nyugtalan szél tépi ernyedt testem,
s mint nyomorult, lassan megfagyok.
Szemeid keresem - merre láthatom?
Csak voltam így, többé nem vagyok.
Merre vagy, arcod miért takarja most
a felhők vad, szürke tajtékos sara?
Mennyei trónodról miért integet a
pokol elkorcsosult, torz angyala?
Szemeidet keresem, s nézek még
egy utolsót, a jéggé dermedt világra,
Kereslek, várom hogy legyél, csak
nekem, csak most, még utoljára.
Elvesztem, keress meg, még van
idő, mi elrepít, s fonódik föld, az ég,
hajlékony tér borul a világra, érints,
s magától olvad lágy vízzé a rideg jég.