---

Bölcs leszel, és megfontolt,
nem lépsz már ingovány vízére,
bár az egyik titkos éjszakán,
rálelsz a szerelmem ízére.

De bölcs lettél, és megfontolt,
- csónak csillan a láp szélén -,
ám maradsz, mert régóta tudod,
fájdalom várhat a part végén.

Szinte minden este kijössz ide,
nézed az ezüst csónakot,
azóta, hogy a fénylő Holddal
először Rád kacagott.

Te bölcs lettél, és megfontolt.
A Magány a kapuban vár Reád,
ám hazaúton még neki sem mondod,
milyen szép volt az éjszakád.