---

Egész meglepő számomra, hogy a festészet, festők, festészeti közösségek ha rájönnek arra hogy nem jó nekeik ha a világtól teljes elszigeteltségben tengődnek, és nyitni akarnak sokféle irányben, társművészeti formák film, vers, zene, tánc .. .aztán tudományok irányában, filozófia, matematika, űrkutatás, közgazdaság, politika, etika, szociológia, valllás, nyelv .... stb stb stb ... aztán még mindenféle-mindenféle irányokban, akkor döbbenet, hogy a sport minden minden kategória, és csoport utolsó-utolsó helyen szerepel. (Van még egy másik dolog amivel "megosztott utólsó helyen" van a sport ... )

Nem arról van szó hogy ne lennének "sport témájú" festmények.
A nyitás maga attól még hogy ilyen képek vannak, nem nyitás.

Miért?
Válaszolok is. (Ahogy én látom)
Az egészség, a kitartás, az akaraterő, úgy tűnik a legtávolabb állnak a festőtől.
Sőt, egy félórás reggeli torna is, nyitott ablaknál, 5 órakor, a szobába beáradó tiszta levegőben, ... a létező legtaszítóbb dolog, ami elképzelhető a festőnek... az izmok a test és a lélek feletti kontroll, az egész napra kiterjedő könnyedség, a szabadság, a derű...

A festészet "elbeszélővé" lett: elmondom hogy mi volt, mi van mi lesz.
Az AKTIVITÁS az ami nincs benne. A festészet elvesztette "akció" mivoltát. Nem maga a tett, hanem annak reflexiója. A festmény is reflexió. A sport ettől abban különbözik, hogy az maga a tett.

A festő meg egyébként még csak nem is reflektál, hanem "élvez".
Sport vonatkozásban a mai festő az a Forma1 "szurkoló", aki vasárnap délben behűtött sörökkel és csipszekkel felfegyverkezve felfekszik az ágyára, és alig várja hogy valami jó nagy ütközés legyen a pályán. Ha nincs, akkor meg jó belealszik az autók andalító zümmögésébe

A Bakos Tamás ezalól biztos hogy kivétel, mert le tud nyomni 99 fekvőtámaszt 1 perc alatt. Láttam

---

Én ezt azért vitatnám.... De meglehet, hogy a kivételre apellálok...

---

Alighanem ez a lényeg: a kivételek.

---

Amelyek erősítik a szabályt?

---

A cigit letetted már?

---

Igen. Bár azt gondolom, hogy a "szabály" jelen esetben annyira durva, hogy a "kivételekkel" erősítgetni nem kell.
... Sőt, nagyon hülyeség, mert aztán mindenki elkezdi magát "kivételnek érezni". Pl én is rögtön megsajnáltam az "elbeszélőket" és mentegetem is magamban így pl: "hát egy elbeszélés is lehet egy ember teljesen egészséges "akciója" )

---

Az előbbi még a Mártának szólt.
A cigit még nem
Az nekem nehezebb
120 km-t tudok futni egyhuzamban, másfél doboz cigivel

---

Jó, a tréfát félretéve, szerintem a festészet igenis lehet aktív...és nem csak "élvez".... hihetetlen sok mindent megmozgathat akár agyban, akár testben is...pl. amikor nekikezdek egy nagyobb képnek és nagy gesztusokkal festek nem érzek semmit csak csinálom..másnap pedig agyalok rajta mitől is van a karomban izomláz... De azt hiszem a fizikai és szellemi aktivitást is el kellene különíteni.... De mi is az az akció valójában?

---

Igen.
Mi is az? De tényleg a tréfát félretéve, lehet hogy ennek a témának nem is a "sport" címet kellett volna adnom, (merthogy az egy hasonlat) hanem ezt: "akció".
Mi is az?

---

Mi az? Szellemi, testi, alkotás közbeni, utána, vagy az alkotóban vagy a nézőben?

---

Jó, én elkezdem körülírni.

"Szellemi, testi, alkotás közbeni, utána, vagy az alkotóban vagy a nézőben?"

Semelyik. Mindaz ami a két időzejeled közt terül el, az nincs.
(Beleértve a kérdőjelet. Meg ha nagyon filozófikus akarok lenni magát az idézőjelet is )

***
Az "akció" a sport nyelvére ismét lefordítva az, mikor eljutottál az 50 felülésig, és totál kivagy, és abbahagynád azonnal. Mert neked annyi. Megcsináltad. sőt túlteljesítetted, mert 40 volt "előírva". És akkor rád parancsol az edződ, hogy "ÉS AKKOR MÉG TÍZ" MOST ÉLSZ, nyomd le, csináld meg 10,9,8.... " Na ez az állapot.
Ott már nincs sem külső az ami belső, sem én, sem te, sem néző,... semmi, ....minden megsemmisül...
ITT KEZDŐDIK (!!!) az amit egyáltalán "akciónak" hívok.

---

Oké, értem.... eddig félreértettem.

---

... asszem ez egy nagyon nehezem megfogalmazható állapot,
a sportot azért hoztam fel példának, mert abban gyakran előjön.
.

---

jajj közben, megtaláltam a megfelelő kifejezést.
Az "akció", az ahonnan az van, hogy meghaladtál mindent ami Te vagy. (ezen belül ... apróság, de a teáltalad előírt rendszert, a külsőt, sok mindent, a külső reflexióját magadban...)
Mielőtt kívülről megköveznének, (liberális nézőpontból) az "edző"aki "parancsolja" a "10-9-7 ..." dolgot, az benned van, sőt...néha nem tudni hogy hol is van. . A "sport edző" a "belső edző" hasonlatok. Parancsok.Nem biztos hogy tudni kell hogy honnan jönnek. Életre parancsolnak, :
TUDD hogy INNEN jön a "VALAMI" . Kegyetlenek, de muszáj kegyetlennek lenni ahhoz, aki távol él a valóságostól.

---

Na, ez egy nekem való téma. Merthogy az egész életemet kőkeményen végigkísérte a sport. És soha nem elégedtem meg a hétvégi lötyögéssel, ha már csináltam, versenyszerűen csináltam. Gyerekkoromban a Vasasban úsztam, s ma is úgy érzem, az uszodában eltöltött idő, a félelmetesen sok munka (mikor télen is izzadtunk a nyitott medencében, akkora volt a hajtás), örök nyomott hagyott bennem. Pont arról beszélek, amiről nordwick írt, a kitartásról, az akaraterőről, amit ott, akkor, gyerekfejjel alapoztam meg. Később versenyszerűen kosárlabdáztam (bár nem vagyok egy óriás, de az ifiválogatottságig vittem), míg végül jött a nagy szerelem: a tenisz. 35 évet töltöttem el az áldott salakon (ennek jó részét BP II. osztályban), s ma is aktívan teniszezek. A fegyveres harcművészet (iaido), amellyel ötven éves koromban kötöttem ismeretséget, külön fejezetre tartozik, ebbe most nem mennék bele.
Nordwickkal értek egyet: a sport, más szóval az akció különös gyönyörűséget képes okozni (ilyen például a győzelem íze is), és szó szerint hiánytüneteket okoz annál, aki rendszeresen edzésben van, s valami okból ki kell hagynia. Hát ki a fotelból kedves alkotótársak, érezzetek rá a mozgás örömére!

---

Valami fura asszociációval nekem Csíkszentmihályi Flow érzése jutott eszembe. Szerinte, értem miről van szó....
Beszélhetnék én is sportról, én is sportoltam, de a festészet ami szerintem itt a valós téma. Illetve önmagunk túlhaladása.... Azt hiszem

---

Nem is olyan "fura" asszociáció ez. Kettővel ezelőtt szinte teljesen ilyesmi jutott az eszembe.
"Az "akció", az ahonnan az van, hogy meghaladtál mindent ami Te vagy." (#14)...
Mennyire bonyolult, nehéz, lehetetlen, stb dolog ez egy "nyugati civilizációvan" szocializált embernek? Korunkban?
Különbözö területenk "reprezentálva" ezt az aktivitást? Pl festészetben?
Egy nyugaton, ma, jógázni kezdő embernek pl nagyon nehéz dolga van. aki azt gondolja, hogy "valós aktivitást" fog elérni a "jógán keresztül". Nem lehetetlen, csak nehéz. Rengetegféle vallásgyakorló ugyan ebben a gondban van. Szerintem festőnek is....
A sportolónak meg hétköznapi szintű, mindennapos dolog.

---

Kedves Márta! Azért ugye nem ördögtől való dolog itt sportról beszélni. Abban teljesen egyetértek veled, hogy a fősodor a festészet :-)

---

Sajnos kevés ember az akin nem győz a sok kifogás, hogy miért nem akarja a teljesítőképességének határait feszegetni... és ezáltal megtapasztalni a saját korlátait és a saját lehetőségeit, illetve önmaga fejlesztését.

---

Igen, ezt én is így látom. De nem jó, hogy így van. Tenni legfeljebb annyit tudok ellene, hogy akiket barátomnak, vagy ismerősömnek tudhatom, azokat igyekszem rávenni a mozgásra.