---

Lényegretörő megközelítés....
Épp a minap gondolkodtam azon, hogy nem hat e egy kicsit rossz irányba minden olyan rendszer ahol a "másik" képével foglalkozunk (kérdőjel) Miért nem olyanok ezek a portálok, hogy az alkotó MAGA mutassa be a képét? Ezzel gondolkodnia kellene róla, megismerni, tisztába lenni vele (ahogy írod) (és az értékével) ehhez való közelítés lenne ez... lehetne vele vitatkozni persze, szakmai dolgokról, de jócskán elmaradnának azok az abszurd jelenetek mikor a "Délután" című képről az "értékelő" megállapítja, hogy "szép a képen az a fehér hokedli", a művész válaszában pedig szabadkozik... "az kutyám, a Kormi akart lenni igazából"

...és még lehetne kérdezni is az alkotót ... Valamelyik nap idéztem egy rövid visszaemlékezést Gyémánt Lászlótól amiben elmeséli hogy a mestere sosem mondta meg, hogy mi a hiba a képen, neki kellett rájönniük... és volt hogy órákig kellett ezen gondolkodjon... hát ettől és sok hasonlótól ... a képeinkkel való sokkal reálisabb viszony alakul ki, ezen keresztül nő az önismeret, és az önbizalom...

Olyan ez, hogy azok a kisgyerekek kiket "jártatnak" (vagyis még nem tudnak járni de ezt elősegítendő fogják egy vagy két kezüket a próbálkozásaiknál) azok egész életükben és nem csak a járás, és nem csak az erre épülő sok mozgásforma tekintetében, hanem mindenben sokkal bizonytalanabbak lesznek, mint akit nem.
És sok minden ehhez hasonló. Nagyon sok miden hat az éppen elégé kevés önismeret és önbizalom hiány FOKOZÁSA irányába ... el kellene tűnődni azon, hogy tudatosan vagy anélkül hogy ne sodorgassuk egymást efelé...


***
(Paul Signac könyv meg azért érdekel, (remélem jó mélyen belemegy a pointillizmusől való gondolkodásba) mert régi vágyam hogy igazoljam, hogy a pasztell hatásmechanizmusa a színérzékelés tekintetében nagyon sok rokon vonást mutat a (festett) pointillista képek hatásaival, ha nem egyféle kiterjesztése annak ( "mikor-pointillizmus" )