Betty Edwards ha tervezi a "jobb-agyféltekés rajzolás" elméletének továbbfejlesztését, esetleg eltűnődhetne ezeken.
Én mikor elolvastam a dolgait : elsőre az jutott eszembe, hogy miért nincs fiú és lány tanfolyam külön?
Ami most van jelenleg ez ügyben, az szerintem a női agyra épít főként
(Engem az egész jobb-agyféltekés rajzolás nem nagyon érdekel mint festészet ... ellenben mint agykutatási kísérlet (sorozat) izgalmas)
Természetesen ...ez egy "modell". Ez az elnevezés azt szolgálja hogy a hétköznapi embernek valami kapaszkodója legyen, valahonnan a 0-ról hirtelen az agykutatás közepében tudja magát találni
Szerintem semmi másról nem szól, mint arról, hogy egy nem létező dologból valakinek pénze legyen. "Hihetetlen" fejlődésen mennek keresztül akik beülnek egy ilyenre, de mint minden gyorstalpalón, itt is elsajátítható egy alap szintű rajztudás, ráadásul a rajzolandó dolog általában nagyon karakteres és egy másolási eljárást mutatnak meg. Általában van a csoportban egy-két ember, akikben eleve ott volta készség és ezeknek a rajait mutogatják. Az egész olyan mintha elmennénk egy villanyszerelő tanfolyamra, ahol egy-egy fázist (a legkönnyebbet) megtanulnánk és boldogok lennénk, hogy tudunk villanyt szerelni. Közben meg nem is!
Egészen pontosan ezt fogalmaztam meg egy másodállásban ilyen tanfolyamot tartó, egyébként meg nagyon kedvenc festőnek. Utána egy másiknak is.
Azt mondták mindketten, hogy nem ez van. Na de ez egy mondat volt (kettő) de érvek nem voltak - én azóta se gondolom azt hogy ne ez volna.
Szívesen túlhaladnék a problémán ha valaki meggyőzne
Miről? Arról hogy nem az van, amit Atti az előbb leírt.
Egyébként nincs bajom az egésszel mert a hit nagyon fontos! Ha valakinek ez jó, hogy ebben hisz, akkor menjen el egy ilyen tanfolyamra és örüljön. Csak vannak számomra nagyon egyértelmű dolgok, ez pl. egy olyan. Pénzt nem adnék egy olyanért, amiben még csak nem is hiszek, de erről a tanfolyamról még egy értekezést se olvastam, ami bebizonyította volna, hogy valóban működik és úgy, ahogy leírják. Sőt, az ellenkezőjét tárgyalták tudományosan. Mindig megpróbálok a józan eszemre hallgatni egyébként, és az eleve azt mondta, hogy nem úgy van az. Sajnos az emberek hajlamosak szinte mindent kapásból elhinni, bármiféle utánagondolás nélkül!
Semmi gond. Szerintem érdemes lenne egy kifejezetten negatív kezdeti beállítottságú értekezést lefolytatni erről. Én biztos hogy így kezdeném. Nagyon sok nyomós negatív gondolatom van.
Nem csak olvastam hanem végig is próbáltam mindent, ami ez ügyben elmélet és gyakorlat.
(Természetesen egy huncut fillért nem adtam senkinek közben ...
Adtam volna, ha azt gondolom hogy érdemes.
Tehát pl kiderült volna magánkísérleteim során (!!!), hogy maga az anyag olyan, hogy elméletben elsajátítod, otthon kipróbálgatod, DE ! ... KELL hozzá a konkrét tanfolyam, az minőségileg más, kell helyzet, emberek esetleg, az oktató személye...
tehát hogy ez ilyen jellegű dolog.
VAN ILYEN. sok dolog ilyen.
.... nekem teljesen könnyen belátható volt, hogy ami anyag van erről, az van... és akkor az teljesen az ami, oktató, élő, semmit nem tud ehhez hozzátenni.
Szerkesztette: nordwick - 2013-04-25 11:24
Számomra az első baromira nagy negatív bumm a dologgal való ismerkedéskor az volt, hogy mikor nagy nehezen megértem, ami soksok csűrcsavaros bevezető után kiderül (nem amerikai tévéadókon szocializálódtam akkor ezzel egyidőben az is világossá lesz, hogy az egy olyan dolog, amit egy festőember ezerszer használ. Másodpercenként. Vegetatív módon szinte. Egyszerűbb dolog az egész mint amit egy sportoló a bemelegítéskor tesz meg, hogy játszani tudjon ...olyan mintha elméletben azt kezdené kifejteni egy kézilabda meccs közepén a vezetőedző hogy JÁRNI hogyan kell
Én tudtam, de eddig még valahogy áthidaltuk ezt a gondot általában az érvelések rendszerében ... így pasi megbeszélés szinten... hát akkor ez már most nem fog menni
Hát...csak amikor a videó elejét megnéztem azt látom, hogy az a szerencsétlen férfi... majd nézem tovább is... D De az is lehet, hogy nem szólok bele most már a beszélgetésbe, csak mosolygok itt magamban...
Nem értem a hallgatás okát! Ki kellene fejteni mert abból tanulhatnánk mi férfiak, legalább is én szeretnék! Gondolom a többiek is! Nem szeretnék olyanokat leírni, hogy ez vagy az tipikus, de mikor egy nő azt mondja/írja, hogy most ő inkább erre nem mond/ír semmit, akkor az olyan tipikus, és azt gondolja nekünk tudnunk kellene ő mit gondol az egészről. Pedig mi ilyenkor igen is szeretnénk tudni, ellentétben egy csomó más alkalommal, mikor kifejti feleslegesen a nyilvánvalót!
De hát ez ellentmond annak ami az előadásban volt...ugyebár. Megjegyzem az a tapasztalatom, hogy van benne igazság, illetve, hogy valóban sokan meg akarják egymást változtatni. De én ebben nem hiszek.... ha változik is az illető az ideiglenes, illetve feszültséggel járhat, és az előbb-utóbb bajt okoz. És nagyon nehéz ezt megállni, és nagyon nehéz tudomásul venni, hogy megszerettem valakit annak aki...akkor miért is akarok rajta módosítani...akkor nem is őt szerettem meg, vagy nem szeretem igazán.....
És valóban látok magam körül hasonuló párokat..és ez bele is fér mondjuk 40 év házasság után, de én nagyon sajnálok sok különleges egyéniséget aki a párkapcsolata alatt átváltozik..... a legtöbbször a szeretett fél érdekében papuccsá..... de miért? Ha én egy undok mufurc mellett tettem le a voksom, akkor azt kell szeretnem...direkt őt választottam..és szeretem az undok mufurcot...nehéz ezt kimondani.
Én csak a saját oldalamról tudom megközelíteni a dolgot. Én szeretnék változni egy nő által, ahogy változtam is. A nőknek az a gondolatuk, hogy a férfi nem akarja őket elfogadni, meg akarja változtatni, egyszerűen téves!! Ebből fakad általában minden probléma mert olyan változásokat se akarnak eszközölni magukon, ami épülésükre szolgálna. A nő azt mondja, fogadj el vagy nem kellesz! Ez egészen addig oké míg az alaptulajdonságokra értendő, de mikor már a személyiség fejlődését is gátolja, az már nem oké. Sok nő leragad annál, hogy őket úgy kell elfogadni, ahogy vannak, közben meg vannak akadva a fejlődésben és onnan semerre. Ebből fakad az állandó csalódás, a hibák újra és újra elkövetése..stb..stb.. Szerintem.
Én azért csodálkoztam ezen a produkción, mert férfi az előadó...
Nekem az az észrevételem, hogy a férfi-női különbségek összehasonlítgatása főleg női téma. Ezt a magyar stand-up előadások és rádiókabarék alapján mondom.
Megfigyeltem, hogy minden női előadónak van legalább egy (de általában töb olyan műsora, ami ezekre a különbözőségekre épít.
De nekem van több más kérdésem is. Maradva az első videónál.
A "semmi doboz" .A "semmi doboz" NEM tipikus. Mért erölteti az előadó? Sem egy indián sem egy kazah tehénpásztor férfinak nincs "semmi doboza". A "semmidoboz egy nagyon nagyon szűk társadalmi réteg, egy fogyasztói világ egy bizonyos életkorú férfiai közül is és azoknak sem mindenek a sajátja. Hát ők mennek el ezekre az előadásaokra és nyilván mikor magukra ismernek okoz számukra ez felszabadító derültséget.
A "semmi doboz" nem egy jó valami, nem egy természetes valami, mondhatni egy abszurdum egyáltalán hogy olyan van. A fogyasztói életforma hozza létre. Annak stresszei. Az előadó ennek a managere. Stressz estenén ájulás szerű állpotba szeretne jutni a férfi. Mondja ő. Így van, Az ezt az életformát követő ember szeretne gyakran ebbe az ájulásszerű állapotba jutni ... ilyenkor pl a legjobb őt felprogramozni. Ilyen kor megy pl be a leghatékonyabban a reklám, ilyen állapotban bóklász a legjobban a bevásárlóközpontokban, ilyenkor ő az ideális fogyasztó.
"semmi doboz" managerünk fő feladata, mindent megakadályozni amit zavarhatná ezt az állapotot. Pl bármilyen szeretetkapcsolat. Pl feleség, partner.
Ennek érdekében figurázza ki azokat a még természetes törekvéseket, amik még nyomokban meglennének... feladata ezek végleges leépítése.
Valahol ebbe beletartozik a nemi identitás férfi-női szerepek "áttematizáslása" is. Ha egy nő ösztönösen érzi hogy mit kel csinálni hogy kivonja a férfit abból amibe a fogyasztói lét belevisz, akkor a nő a fogyasztói világ feltalálóinak és működtetőinek szemében a létező legnagyobb probléma. Ezért dolgozik mangerünk, hogy ezt a problémát semlegesítse, kiiktassa.
...férfi-női szerepek...
Ma már nem az a fő csapásirány, hogy mossuk össze őket mint a "klasszikus liberalista" elképzelés szerint, hanem az hogy tematizáljuk, magyarázzuk, meg, definiáljuk szóban át.
Szerintem ezek egy része nem elbeszélhető, vagyis lényegét tekintve intim, és cselekvésben nyeri el lényegét.
Ha ezeket elkezdem kibeszélni, akkor elvesztik lényegüket.
Ha kijelentem hogy elbeszélhetők, akkor is. Ha elbeszélem és valahogy elbeszélem, akkor is, akár jót mondok, akár nem. Az intimitás akkor tud intimitás maradni ha titok marad. Akkor tud működni. (Na ezért nem lesz pl másik avatarom se)
Te arról beszélsz minek kellene lennie, nem arról ami van. Az okokat kereshetjük mi vezetett el idáig, de a jelen problémái attól még valósak és ezeket kell megoldani, megbeszélni. Az ideális világot már rég elhagytuk, ez egy mesterséges világ.
Ebben a mesterséges világban az eddigi hatások azt eredményezték, hogy van a nő, aki eldönti kit akar maga mellé, mindig ő dönt...DE!! mivel ez a világ van, most van, és mint a videóban a női gondolkodást be is mutatja (és szerintem jól) a nő érzelmi alapon, saját magát teljesen összezavarva dönt, ezért általában rosszul dönt. Hogy miként jutottunk el idáig, mondom, az egy külön téma lenne.
Hogy miért nincs az, hogy két ember (férfi és nő) összetalálkoznak, megszeretik egymást és kész, mind a ketten tudják, hogy akkor ők most egymással eltöltenek egy jó sok időt nagy boldogságban (természetesen a közben felmerülő problémákat- amik mindig vannak- megoldva) és kitartanak egymás mellett, nem törődve semmivel?
Ez azért van mert a nőre ez a mesterséges világ olyan hatással volt, hogy már nem tudja mit akar, a férfi még mindig picit előnyben van mert egyszerűbben dönt.
A nő annyira van összezavarodva, hogy a pillanatnyi érzelmi állapotától függ miként dönt, ami sokszor ellent mond a valódi érzelmeinek.
Ugyanakkor szerintem ez a döntési kényszer az, ami miatt nem haltunk még ki, a nő feláldozza magát, a szerelmet és a valódi érzelmeket egy életért, amiben megházasodik és gyerekei lesznek.
Talán ezt az állatvilágból hoztuk magunkkal és talán jól is van ez így, csak mikor egy nő felteszi a kérdést, hogy miért nem talál magának egy rendes párt, akkor legkevésbé sem vigasztalja, hogy ez az élet rendje.
Mit akar egy kapcsolattól egy nő és mit egy férfi?
Az alapfelállás szerintem ez:
Nő- tartós kapcsolatot (lehetőleg házasságot), gyerekeket
Férfi- a nőt akarja
(Mondom, ez az alapfelállás, ez menet közben nem ennyire durva.)
Ha egy nőnek választania kell egy tartós kapcsolatot ígérő, de kevésbé szeretett férfi és egy jobban szeretett, de a tartós kapcsolat kimenetele felől kétségeket támasztó férfi között, gondolkodás nélkül, egyértelműen az előbbit választja.
A nőnek legyen leírva három példányban, közjegyzővel hitelesítve, hogy a férfi akit választani akar majd, vele tartós kapcsolatot ápol és gyerekeket is csinál neki.
Kicsit kisarkítottam, de szerintem megállja a helyét ez, még akkor is ha most sok nő felháborodik, hogy első az érzelem és nem a praktikum.
Ez még a #27
Igen én arról beszélek hogy minek kellene lenni.
Az embert ugyanis én sokkal stabilabb dolognak látom mint általában látják.
Amitől most valmi nem megy normálisan az egy pici felszini zavar.
Azért nem akarok vele foglakozni, mert ha foglalkozom akkor csak elmélyül.
Azzal akarok foglalkozni ami viszont nagy és egéséges.
Nem szeretem azt a beállítást ami a pici estleges és nemnormálisból csinál nagyot.
Kb ugyanígy jártam a múltkori témánál is, "globális ökológiai katasztrófánál"
A bolygónk egy nagy és egészséges dolog, és jobb ha azzal törődünk hogy ő hogy működik, mintha azzal hogy mi hogy rosszul. Vegyük át az ő jó működését, ahelyett hogy a mi kis szarunkat megértés okán ide oda tologatva még nagyobb szart csinálnánk.
Az emberben is nagyonnagyon jó, erős, ösztönös (és traszcendens) működések vannak.
Ehhez képest ami most nem működik egy buta kreált mesterséges környezetben egy felszini, érinkezési gond, hogy tudnék egy normális rendszer számára egy interfészt létrehozni ami egy nemormális valamivel tartja a kapcsolatot... sehogy. ott biztos hogy surlódások lesznek. Nincs ilyen interfész.
De nincs is rá szükség. Ez a kreáció ez környezet semmivel nem vívta ki magának az érdemet arra hogy nekem vagy bárkinek folyamatoasn érintkeznie kellene vele. Hiába próbálja magát ebban a színben feltüntetni hogy nélküle nem létezhetem, természetes hogy ezt szeretné elhitetni, mert ha nem hiszem el, és megszűntetem vele a kapvcsolatot akkor az neki a vége. Ugyanis nem én nem tudok fennmaradni nélküle, hanem ő nem tud nélkülem.
Ennek a kreált abszurd környezetnek a megszíntetése ott kezdődik hogy elkezdek nem törődni vele.
Nem érdekel hogy mit mond magáról, nem érinkezem vele.
Ugyan ez az emberi kapcsolatokra is igaz.
Azok éppenígy nagyon erősek, természetesek, nagyok, szépek...
Most.
#28. (Van egy fantasztikus hely, talalkahely.hu a neve, érdemes regisztrálni, mert van az adatlapnak egy kifejtős része, ahol ez a kérdés pont. Illetve ezek. Én milyen vagyok, mitszeretnék, a partner milyen lenne jó ha lenne Nem konkrét társkeresési céllal is érdemes végigolvasni mondjuk százat.)
Igen, vannak most is ezek! Nem tagadom!
De!! Lehetne több!!
És lehetne állandóbb, nem pedig ennyire hullámzó!
Amit írtál is, függő a külső hatásoktól, amik ezt a mesterséges valamit fenn akarja tartani. Nem kellene hagyni magunkat általa befolyásolni!!
Amikor azért veszítjük el egymást, mert pont ezek miatt a hatások miatt, pedig lehetne szép és komoly és örökkön-örökké, akkor igen is úgy érzem törékenyek vagyunk.
Ezt a "párválasztós és társkapcsolat működtetési" dolgot is nagyon le tudom egyszerűsíteni:
Ösztönösen jól csináljuk.
A "nagy és egészséges és természetes és jó rendszerre" kell csak figyelni.
Hát lehetőleg mindig.
Nem csináljuk jól, ha jól csinálnánk most nem beszélgetnénk arról, hogy problémák vannak ezen a téren (is)!
Amúgy visszakérdeznék, hogy mit jelent az ösztön és te hogy tudod eldönteni, hogy ösztönből jól csináljuk?
Ezt tapasztaltad a környezetedben? Boldog párokat látsz mindenfelé, boldog embereket, akik örülnek a reggeli madárcsicsergésnek, a napsütésnek meg a hasonló apró dolgoknak?
NEM!! NEM ez van!
És ha nem beszélünk róla még kevésbé lesz ez!
Amit te akarsz az az, hogy ne beszéljünk a rosszról, akkor majd minden jó lesz.
Szerintem meg mutassunk rá, hogy minden szar, hogy ne csak én meg te lássuk hanem mindenki, és akkor együtt majd elfelejthetjük azt és akkor majd csak a jóról beszélgethetünk. Mert az is kimeríthetetlen téma ám!
24-es bejegyzésre válaszolnék először...én általában azt látom, hogy a nők akarják változtatni a férfiakat.....
És rengeteg fiatal van körülöttem, akár a 10 évestől, a....-ig, és amire inkább ki kellene lassan térni, hogy ki lett a domináns a kapcsolatban... hát a nő..és valóban akar magának egy pasit, akit meg akar csinálni magának..ha nem megy, akkor le kell cserélni.
Már ne haragudjatok, de ti még azok az idősebbek vagytok, akiknél egy férfinak kellet udvarolni, láthatóan választottatok valakit (persze tudom, benne van a nő is a dologban).... De manapság a férfiaknak (fiúknak) át kell alakulniuk...mert ezt diktálja a korszellem... és nem lehet üres doboz a fejben, mert ha a nő nem akarja akkor nem lehet és kész....
Fiatalon én is azt hittem alkalmazkodnom kell, változnom, főleg az anyósjelöltek sugallták ezt... a fiúkat ez nem foglalkoztatta, de azért volt nyomás... aztán összeakadtam egy olyannal, akinek az anyja szintén mást akart belőlem csinálni, de a férfi nem...sőt, ha észrevette rajtam a változás szelét akkor visszagörgetett az eredeti mederbe..és volt amit nem szeretett a tevékenységeim közül, de elvitt oda a motorjával, letett és értem jött utána, és én is kértem menjen csak az útjaira.... lehet így is..és akkor határoztam el, hogy biz' ennél alább nem adom... De a magam körül élő pároknál ott van a sok videóban felemlegetett hiba nagy része..és ha tud róla akkor is megcsinálja..és újra, és újra..... és... sokan nem is boldogok...csak nem lépnek ki, mert azt hiszik csak ez a lehetőség van....
És én is azt hiszem az ösztön az nagyon jó.... és kell, de azt is meg kell tanulni ha menet közben mégis bejön a baki akkor tudni kell elválni is.... akkor is figyelni kell az ösztönre. (mivel a kapcsolat folyamatában, épülésében jöhetnek ki mélyebb dolgok, amik miatt mégse egyeznek a párok)
Félreértés ne essék, nem vagyok a nők ellen, imádom őket, most nem erről van szó.
Sőt azt is kimondom, hogy miattunk férfiak miatt kerültek ilyen helyzetbe, csak vissza kell tekinteni milyen szerepet szántunk nekik régen.
Tehát egyértelműen a férfiak hibája (mert a világot rosszul irányították), hogy a nő most ilyen helyzetben van, de ettől még minden igaz, amit itt írtunk.
Én nem hibáztatom amúgy egyik felet sem, csupán megállapítom a jelenlegi állást. Ami szerintem most van.
(Esetleg ezt félreérthetik egyesek, azért írtam le.)
Bocsánat...de ezt azért leírom...elnevettem magam..de csak a tegnapi levelezés jutott eszembe amikor azt írtad, hogy úgyis a végén te leszel a felelős.... (mondjuk most mint férfi) Tényleg te lennél? (mint férfi) szerintem kettőn áll a vásár... én (mint nő) ... próbálok mesélni a férfijelölteknek arról, hogy milyen jó hódítani, udvarolni, a nőjelölteknek, hogy milyen jó udvarolva lenni, és meghódítva lenni.... miért nem teszik ezt többen? Nekik nem jó (lenne) ???
Még akkor is ha látom magam körül az idősebb férfibarátoknál a bevált trükköket...de legalább kitalált valamit... az is lehet hogy több mindennel is próbálkozott és ez lett a bevált és ez megy..némelyeknél évek óta...de mégis, mindig bejön.... De tesz valamit, nem csak hagyja magát a pasi.... (bocs a pasiért)
(most épp nem alkalmas megszakítanom a gondolkodás menetét, csak mindhárom dologban az "ösztön" fordul elő. Én nem is ösztönnek nevezném, hanem a jó-ra való odafigyelés lehetőségének. És mégpontosabban : a jól-működőre való odafigyelés lehetőségének. Én azt látom hogy van egy nagy jólműködő, hogy mi az azt nem tudom, hogy pontosan hol van azt sem. De mindenben benne van. a levegőben, bennem, a földben, egy rendszerben, kettőnkben. Nem én csinálom, én annyit tehetek hogy nem másra figyelek, és ha ezt megtettem, akkor utána az is jól működik amiben benne vagyok, amit csinálok. Na ezt lehet leegyszerűsíteni mint szót hogy "ösztön".
Érdekes hogy távolkeleti vallásokban a a hét vagy tív főbűn egészen más mint a keresztény vallásban, a legfőbb bűn a "jó és rossz megkülönböztetése képességének elvesztése", ismét fordítom. az ösztönökre való figyelés elvesztése. Nem figyelés azokra. Minden további ennek következménye.
Meg sem lepődtem a múltkor mikor a ladis által javasolt könyvben éppen az egyik kulcsfontosságú kérdés az volt, hogy hogyan lehetne egy embert rávenni arra, hogy teljesen irtsa ki magából ezt a képességet. (tehát fordított kérdés - nem az hogy hogyan használja ezt a lehető legtöbb helyzetben ... ) (na ez csak egy közbevetés)
Az a baj a keresztény vallásokkal, hogy büntető vallások..vagyis ha valami rosszat teszel, akkor van valami rossz... A keleti vallásokban esély van hogy kijavítsd..lehetőség az állandó jóra .... de nem is tudom mit akartam ezzel.
A lényeg, hogyha ezt vesszük, most éppen nálunk a keresztény vallások a dominánsabbak, de hát mit sem ér az erkölcs szempontjából már egy pap előtt megtett eskü... mert gyakori a válás, és újrapróbálás..vagyis akkor áttért az illető a keletiesebb felfogásra..újrapróbálás...lehetőség a javításra.... de akkor most mennyire is vette azt az esküt akkor komolyan? Előtte kellene felelősebben gondolkodni, időt adni a kapcsolatnak, a megismerésnek, lejátszani a folyamatot... megismerkedés, udvarlás, közelítés, ismerkedés, ismerkedés, ismerkedés, és ismerkedés...és ösztönösen kell tudni, hogy mikor jön el az a pont amikor azt mondom, tudom a másikról a jót, és a rosszat is...de akkor is kell , így is kell egy társnak az életben...mondjuk házastársnak...
Nekem az vált be mikor még udvaroltam a neten, hogy olyan regisztrációs lapot vagy hogy hívják írtam, hogy mindenki szétröhögte a fejét tulajdonképp semmihez nem volt köze, leginkább az elképzelésimhez és vágyaimhoz, írtam Júliáról a kis emuról, egy légpárnás aratócséplőgépről ... az érdekes az volt hogy ami kapcsolat végül ebből kialakult az a továbbiakban is így folytatódott (Közös megelégedésünkre)
Én nem tudom elképzelni, hogy valaki aki véresen komolynak tartja magát ehhez a módszerhez folyamodna.... ehhez már kell valami plussz humorérzék, és valami más életfelfogás....
Nagyon izgi volt ezt végigolvasni! (nyakig vagyok benne)
Tanulom a Férfiakat és tanulok Nőnek maradni
A KAPCSOLATOT megpróbáltam lefesteni.
A Képletben ott van hogy képzelem
Idealista, bolondos elképzelés
De hiszem, hogy egyszer megtörténik
És mért pont ez a dal? Mert leginkább a a fájdalomhoz, csalódáshoz, kudarchoz való viszony az ami úgy látom problematikus. Nem jó. Sok múlik azon hogy mi történik azután mikor jön egy csalódás.
Pl ha nézek egy kézilabda meccset, és van két kb nagyjából egyforma képességű csapat, tehát a végeredmény várhatóan ilyesmi lenne hogy 21-19 DE az egyik csapat hadilábon áll a "kudarc-problémával", bekap valamikor a mérkőzés félidejénél 2-3 gólt ami egy teljesen természetese dolog, de nem tudja a helyén kezelni, nem tud koncentrálni a mérkőzés "jelenidejére", összezavarodik, és bekap még vagy tizet. A végeredmény pedig 30-15 lesz.
Szerintem ezeket a fájdalmakat meg kell élni! És jól kell megélni! Nehéz! Amúgy meg nem!! Én nem olyan vagyok, aki meccs közben az esetleges vereség miatt aggódik, egyszerűen csak teszem a dolgomat. Egy menet közbeni kudarc nem tántoríthat el attól, amit célul tűztem ki. Különben mi értelme az egésznek ha valamit nem a legjobb tudásunk szerint és teszünk és nem visszük végig, hanem menet közben kiszállunk, feladjuk?! Ha már valamit eldöntünk, legyen ez a döntés komoly és tegyünk meg mindent a jó végeredmény miatt, legalább a lelkiismeretünk tiszta marad.
Igen.
"És jól kell megélni!" (ezeket a fájdalmakat.) De a "jól" -ba nem tartozik bele a fájdalmak egyféle aránytalanul nagy dédelgetése.
Én azt veszem észre, hogy sok minden ettől a fájdalomdédelgetéstől nem megy rendesen. Szinte azt lehetne mondani hogy ez egy kulcskérdés. Van szerepe a fájdalomnak, sok is, de "dolgozzon nekem" ha már itt van, és ne az legyen hogy "én vagyok ő érte". Sokan egyféle gazdaszervezetei lesznek a fájdalomnak, és saját magukat tönkretéve, elfogyasztva tartják lehetőség szerint jó sokáig "életben".
Szerkesztette: nordwick - 2013-04-27 12:37
Ezzel teljesen egyetértek! Általában igaz, hogy mindent csak addig szabad "dédelgetni", míg abból levonjuk a tanulságot, de ez a jó dolgokkal is így van, mert ott is ugyan ez az aránytalanság tud megjelenni.
Fájdalom, feldolgozás, következtetés levonása, tovább lépés!
Vámpírképző.
Az előzőekhez szorosan kapcsolódik az is, hogy az önemésztők fájdalom dédelgetők párhuzamosan sajátmaguk fölemésztésén kívül nekifognak a környezetük felemésztésének is. Ezt ki is hagytam. Tehát a nem feldolgozott fájdalomtól egyen út vezet vámpírig.
"nincsen más, csak vérszívás" Igen ez így elég karakteres jellemzése annak ami most van.
(Borit szeretem, van neki egy másik fórumtéma is, az "Amorf Ördögök" )
#54. "Fájdalom, feldolgozás, következtetés levonása, tovább lépés!" Elmehetnél kísérleti fizikusnak Ezt a menetet gimi első osztályban alaposan beleverték a fejünkbe, a fizika kapcsán. (Ott a "fájdalom" az a "munkahipotézis megdőlése" volt) Jó is ez, ha az ember a tudománnyal foglakozik. Sokkal később vettem észre, hogy ez nem csak a tudományra vonatkozik, hanem sok mindenre.
Akartam is írni, hogy talán túl tudományosan hat, vagy túl hideg és racionális az egész folyamat, de szerintem nem lehet másképp mert különben egy helyben toporgunk csak.
Hát nem véletlen van az emberbe beleaplikálva a lelkén meg szíven kívül az agy is
Egyébként bármennyire tudományosan hangzik: nem az. Akkor lenne az, ha az egészet az ember az agyával csinálná.
De nem így van. Van "agyi feldolgozás is " de van "lelki" is.
Van gondolati következtetés, de van lelki is. "Lelki tanulás". És "lelki továbblépés".
Érdekes, hogy nekem a vörösről az "élő" jut eszembe elsőre.
Tehát :"Legyen élő ! " Annyira halott, kiüresedett, kihalt minden. ...
***
... erről a vörös-élő dologról vissza-visszatérően gondolkodom:
"Piros kert, fekete háttér előtt" (Nordwick, 2008 )
"Meghallgattam utazómat, aki egy helyről beszélt, ahol a hagyományos érzékelés csődöt mondott, egy sóbányában volt ez, egy pillanatban felbomlott minden dolog. Fényszálacskák lettek belőlük. Később összeálltak ismét tárgyakká. E visszaalakulás közben utazóm fájdalmat érzett.
Matematikusom halmazokról beszélt egy nap, olyasmiről hogy milyen asszociációk halmaza kell ahhoz hogy azt mondjam: előttem egy szék áll.
Egy öreg hegedűkészítővel az erdőt jártam, megállt egy fa előtt, eltűnődött, gondolkodott, mert tudása a fában rejtőző hegedűt kereste. Később elkészült a hegedű, és zenészem csodálatos zenéket játszott rajta, egy ember azt mondta hallgatván e zenét, megérintette az isteni igazság, és megigazult
De előtte egy festő is meglátta ezt a fát, eltűnődött, mert tudása a fában rejtőző formák és színek volt. Elkészítette a festményét, és egy másik ember látván ezt a képet megigazult.
De előtte egy vándor járt arra, és lepihent e fa árnyékában, és mikor ott pihent isteni jelenést látott és megigazult.
Egyre inkább elbizonytalanodok tehát, hogy vajon mi a mag, mi a föld, és mi a kertész.
Gépen fölébe szállva úgy gondoltam, egy emberen belül van mindez, de most leginkább úgy tűnik az IGAZ, a kikelő növény, sok-sok dolog együttese.
A természet szépsége, a természetet formáló szervező erők. Aztán mesteremberek tudása, odafigyelése, munkája. Aztán azok akik e munkát használják, tudják használni.
Mindez együtt maga a növény. Mindez együtt az ország élő anyaga. Mindez az ország.
Mikor fiatal voltam azon tűnődtem vajon ki lehetne e színezni mindazt ami élő pirosra az univerzumban s ami holt azt feketére, hogy így elhatárolódjék e kettő. Mindig úgy éreztem hogy ki lehet.
Most másképpen látom, szebben e dolgot:
Az univerzum szineződik.
Ahogyan ez a munkálkodás, figyelmek, kapcsolódások jönnek létre pontosan megnevezni nem lehetséges halmazok emberek, erők, színek, hangok, ritmusok és formák közt:
Pirosodik. és feketedik folyton folyvást változva e két terület.
Élő növény életét látom.
Vagyis ez egy kert. Egy élő kert.
Milyen szerverzőerő kell, hogy ne halljanak meg e kert növényei?
Hogy egyáltalán a föld alól kibújhassanak?
Mennyi apró megindítás kell, ebben a hihetetlen csodakertben?
Mit kell óvni és mit kell lenyesni?
Mennyi tudás kell egy kertésznek....
Régebben sokkal több minden lebomlott a pirosból.
Vagy másképpen: stabil fekete formák voltak jellemzőek.
Bár élő volt valami, de meghalt mielőtt föld lehetett volna.
Ebben a dinamikus piros-feketében mostanság olyan piros formák jelennek meg melyek stabilak.
Egyszersmind stabilak, másodszor pedig újabb részterületekkel érinkezvén azoknak alapjaivá lesznek.
Földdé lesznek, újabb magoknak.
Úgy tűnik a kert egy új korszaka ez.
Ez a korszak a pirkadat."
Bejelentkezés
Hozzászólások
Sok igazság van benne.
olyan műsora, ami ezekre a különbözőségekre épít.
