A utca végén túl várt a nagyvilág. Gyerek voltam még és öregapám elvitt az utca végén túlra, hegyeken-vizeken át, akkor még minden olyan nagy volt és messze is. Csak az a néni nem. Ő már akkor is görnyedt volt a kortól, de mindig ott kapált a porta előtt az utca végiben. Eltelt harminc év és még mindig ott kapál, lehet tél vagy nyár, ott kapál a porta előtt. És a nagyvilág? Az még mindig csak vár, az utca végén túl vár.
Azt hiszem, mindenkinek van ilyen görnyed öreg nénike ismerőse, akit soha nem fog elfelejteni.
Tömören és nagyon szépen írtad ezt a pár sort..
Meghatódtam..
Jó egy kis irodalmi világosság ebben a sötét qrva világban. Sorry
Üdv. Sue
Bejelentkezés
Hozzászólások
