---

---

De jó, hogy rátaláltál Nordwick! Nagyon szeretem, amit csinál. !!!

---

Én is!

Ha nézel egy riportot a tévében, híradót vagy ilyesmit a sok csatornán, jó nagy "nézettség" mellett... ami engem zavar, az "agymosás", három alapvető összetevőből áll:
- a riporter (aki jólfésült, meggyőző és profi) (butaságból de sokkal inkább tudatosan) lényegtelen, direkt a lényeges kérdést elkerülő dolgot kérdez.
- AKIT kérdez inkompetens, személye esetleges (alkalmasint egy bábu)
- a válasz nem őszinte

Nem csak azért tettem be ezt a videót, mert én is szeretem amiket László alkot, ill a gondolatait (noha nem mindennel értek egyet vele), hanem azért is, mert ez a riport MINDHÁROM (előzőekben említett) dolognak az ellenkezője, inverze.

Vagyis:
Valódi, (valóságot érintő, lényegi) kérdések, kompetens személy, őszinte válaszok.
Ennek kellene elterjedni, meghonosodni.

Egy ember. És így érez, így látja, így dolgozik, így gondolja.
Ez a fontos, hogy lássuk, megértsük, gondolkodjunk rajta amit mond.

---

Valóban!!! Milyen jó, hogy e mindig összegezni tudod a lényeget.

Bár eleinte zavart, sőt nagyon zavart, hogy a hölgy a papírjai között böngészik, miközben neki beszélnek, de ez megváltozott hál istennek. Gondolom, hogy az egyenes értelmes válaszok hatására, mert további személyes kérdések is születtek, eltérve az eredeti fő csapástól. /amit majd mindenkinek feltesznek/

---

Majd a következőnél már jobban fog menni neki is Láttál volna engem a papírjaimmal Nyíregyházán, Edit megnyitóján

---

Persze!!! Ez így is van. Én a papírjaimat sem találtam volna.
Nem könnyű feladat, csak úgy látszik.

---

Én felelni se tudtam az iskoláimban, még a tanáraim is feladták és inkább ki se hívtak!

---

Én mondjuk a zenélés miatt megszoktam, de az könnyebb mint beszélni, gondolkodni. Illetve ilyen sorrendben: zenélni a legkönyebb, aztán gondolkodni, aztán beszélni (elmondani valamit, ami már ki van találva) .
Aztán a között is van különbség, hogy sok embernek (közönségnek), vagy kamerának. A kamera nehezebb.
De mindegyik változatnál van "lámpaláz" (ami szerintem egy jó dolog) meg van egy "ráhangolódási idő"...

---

Hát nálam ez nagyon egyszerű! Reggel felkelek és vagy tudok kommunikálni az emberekkel vagy nem! És ez a nap folyamán már nem változik, ahogy felkeltem az úgy marad. ÉS még nem jöttem rá mitől van ez. Lehet, hogy van ennek pszichológiai besorolása? A lényeg, ha úgy kelek fel, hogy nem tudok kommunikálni, akkor nem tudok, nincs semmilyen erő, ami rá tudna erre venni!

---

nem hallottam még ilyesmiről. Ha velem lenne ez, leírnám a napokat sorba, valahogy így 0010110111100011... és mintázatokat keresnék benne

---

Nem is rossz ötlet! Nem hallottál még olyat, hogy valaki azt mondja, bal lábbal keltem fel és rossz napom van? Meg, hogy ma olyan kába vagyok és hasonlók?

---

De olyat igen csak ennyire "digitális karakterisztikájút" nem... vagyis, emlékszem egy hasonlóra, egy híres színésznő önéletírásában olvastam (csak nem emlékszem melyikében, talán Ingrid Bergman) tehát azt meséli hogy egy időben évekig valamilyen allergiaféle kínozta, egész nap tüsszögött reggeltől estig KIVÉVE mikor próbálta szerepét, vagy fellépett. Akkor mintha elvágták volna ... és mikor befejezte a munkáját, vagyis kilépett a SZEREPÉBŐL, és visszakerült "magába" akkor azonnal elkezdődött megint...

---

Igen, ezek pszichés dolgok egyértelműen! Egyre több embernél látom a letargiát, aztán vannak jobb napjaik, mikor a fene se érti mért, de vidámak.

---

Eszembe jutott egy kérdést amit biztosan feltennék egy ilyen riportban egy festőnek. Mondjuk ez lenne az utolsó kérdés.

"Van olyan kérdés amit feltennél magadnak? (Vagy estleg több? És van olyan amire tudod a választ, és olyan van amire nem? )"