---

Nekem akkor se akarjon eladni valaki egy olyan "festményt" művészetként, ami úgy született, hogy élelmiszerfestékkel a szájában rátüsszentett a vászonra.
Köszönöm, én műveletlen, hozzá/meg nem értő kretén vagyok, nem kérem.

---

Jó! DE.
Tudunk valamit "nemkérni"? Úgyértem hatékonyan?
Hogy "úgy kérni nem" hogy aztán ne is kapjuk meg? Esetleg felhagyjanak még a kínálgatásával is?
Van a nemkérésnek technikája? Kultúrája, gyakorlatai tapasztalata?
Én láttam népeket, akik nagyon hatékonyan tudnak "nem kérni belőle". Egyszer, de jól "nem kérnek belőle" és akkor itt a történet vége.

---

Jelenleg? NEM!

---

És miért?

---

Na ez egy jó kérdés és valószínűleg nagyon sok összetevős, de az emberek nagy része képtelen különbséget tenni érték és nem érték között.....

---

Jó...de akkor azt kellene megfogalmazni, hogy mi a művészet, és mi a műalkotás..és ha nem tudod hogy készül csak a kész alkotást látod mennyiben befolyásolhat a tetszésben az elkészítés módja.....

---

NEM Direkte próbáltam leválasztani rögtön az elején EZT a (nyilván súlyosabb és fontosabb dolgot) az egészről. Ha leválasztom marad a "nyilvánvaló szar", és "viszonyunk a nyilvánvaló szarhoz" Én ezzel szeretnék foglalkozni. Természetesen a súlyos és fontos dolgokkal szeretnék foglalkozni, de előtte MILENNE, ha EZT lehetne valahogy külön tárgyalni.
tehát besenyőpistabácsi mondja, hogy van olyan dolog ami érték, és van ami nem, de van olyan ami igen, csak nem annak látszik később kiderül hogy mégis, és van olyan ami nem néz ki annak de aztán mégis kiderül hogy az, és ...mindezeknek még nagyon sok kombinatorikus és nemdiszkrét átmenetei... Na szóval majd megkeresem hogy hol van ez kifejtve


Tehát. Most kivételesen.
Térjünk le a szokásos útvonalról. És ne tűnődjünk arról, hogy ...hogy hogy bizony komplikált dolog az érték, az alkotás, ennek létrehozása, ennek befogadása, és még sok sok sok minden, hanem előfeltételezzük, hogy van egy durva, mindentől megkülönböztethető részhalmaz: az "totál szar". És próbáljuk meg azt megbeszélni, hogy a totálszarhoz mi a viszonyunk, miért nem tudunk totá-elhatárolódni tőle, vagy tudunk, vagy hogy tudunk, vagy miért nem

---

Aha...totál szar.... semmi kétely, semmi feltételezés... értem, de nekem néha vannak totálabb szarok is abban a kategóriában amikor valaki nem annak szánja és mégis ..és nem is veszi észre és nem is ért egyet azokkal akik.... Mert itt annak van szánva és az is..de mi van amikor az alkotó nem így gondolja?

---

Egy cipőről meg tudjuk állapítani, hogy totál szar mert mondjuk rossz a varrás vagy a ragasztás, eleve selejt. A művészetben ezt miért nem tudjuk? Elvileg ugyan az lenne nem? Egy termék, ami vagy jó vagy nem. Vagy nem? Aztán tovább is fokozhatnám, hogy az a cipő a totál szarsága ellenére is lehet valakinek tetsző, szép, és még talán a funkcióját is elláthatja, de ettől még mindenki tudja, hogy egy selejt.

---

(Mártinak, közbe Atti írt)
Kezdesz azért kezdeti elhatározásomban megingatni. De kitartok. A "totál szar" mint olyan leválasztható nem csak a következményeiről hanem az előzményiről is.

Elképzelhető, hogy az alkotó pl azt gondolja, hogy valami nagyon nagyon rosszat hozott létre, alkalmasint éppen a totálszart, ...de téved, egyáltalán nem azt hozta létre. elképzelhető, hogy alkalmasint valami nagyon szépet.
(Meg kéne mondani neki )
aztán igen, lehet az is, hogy van olyan festő aki ilyet olyat alkotott kicsit alá fölé értékeli önmagától, vagy sehogyse,... hm, de sajnos beletalált a "totál szarba". Lehet hogy véletlenül. Az ritka, de olyan is van. Van olyan, is hogy ami sokkal gyakoribb, hogy valaki egy igazi "totál szar gyártó" az összes műve az! Olyan is van hogy a fele fele,

Nem fontos.

A "totál szar" fogalmát kell először elfogadni.(megérteni-elfogadni) Hogy értelmes dolog "bevezetni".

Én kb 10 éve "vezettem be" mikor elkezdtem tanulni a "művészet managementet"
Első hatalmas élményem a "Hogyan adjunk el bárkinek bármit" c. könyv volt.

---

Jó...leválasztottuk az előzményről...de hogy választhatjuk le a következményről... az a "totál szar" ami senkinek soha nem tetszik? történjék bármi az értékkel az esztétikával, és "az idő mindent megszépít" is semmivé lesz? Vagy csak a jelenben gondolkozzunk? Mer volt már rá példa a történelem során, hogy valamit "totál szarnak" minősítettek..de aztán.... vagy csak az eladás minősít...kezdek ám már összezavarodni...

---

A "totál szar" egy fogalom. Azért kerül bevezetésre, hogy bármi amit szeretnénk megérteni bárhol az esetleg ennek a fogalomnak a bevezetésével könnyebbé váljon. Nem biztos hogy jó maga a fogalom, és nem biztos hogy érthető, hogy egyáltalán mi az amire bevezetve van. Abban reménykedem, hogy bárkinek, elvileg könnyebbséget tudna okozni, mint mondjuk 10éve mikor nekem azt okozott. Eligazodni, megérteni.
NEM SZOKVÁNYOS fogalom! Nem egyértelmű. Nem szokásos a bevezetése. (Bár .Atti tulajdonképp teljesen helyére is teszi a cipő példájában - AZ.) Általában semmi nem szokványos ami azt eredményezi hogy valamihez közelebb kerüljünk.

A "totál szar" fogalma (Márti legutóbbi gondolatára) nem kerül a jövő vagy a múlt vagy a jelen minősítői változataiba, relációiba... DE, IGEN, PONTOSAN : a "totálszar" az eladási relációban nyeri el valódi helyzetét a világban. Ott érthető meg alapvetően "hogy mi is ő" ha addig nem is teljesen

---

Én értem a fogalmat.... csak gondoltam körbejárom... és még egy kérdésem lenne: Megveszik?

---

Én is olvasgattam: Piroshka Dossi: Hype Művészet és pénz.

---

Amit nem értettem sose, volt a környékünkön egy pékség, amelyikből számomra ehetetlen ámbár nagyon olcsó termékek kerültek ki. Mégis az emberek vették mint a cukrot! Miért?! Máig nem jöttem rá. Miért nem fizetnek az emberek 10 forinttal többet egy lekváros buktáért ha sokkal finomabb, sőt ehető, és miért veszik meg inkább az ehetetlent, amit időnként egy harapás után dobnak ki? A pékségnek jól ment mert rengeteget adtak el a totál szarból.

---

Én azt hittem válaszokat kapok...erre csak tovább erősödik benne a kérdés.....

---

Válaszok.(#16 #13) "megveszik". Mi az hogy

Mikor nekem végül sikerült körülírnom rendesen a fogalmat nagynehezen akkor "ez jött ki": "A totálszar estében a managernek (kereskedőnek) a legnagyobb a haszna."
Uhh.
Na.
A kereskedőnek, managernek a legkevesebb ráfordítással, energiával, pénzzel, adódik a legjobb, legtermelékenyebb szituáció, (pénze a leggyorsabban gyarapszik) MERT, amit neki kéne megtenni, történetesen rávenni a vevőt arra hogy vegye ami eladó, azt NEM kell megtennie, mert magában a festményben (áruban) már benne lakoz, mert a festő beletette.

---

De hát a világ más területén is van így..pl. az őstermelő keres a legkevesebbet a ráfordított idő, energia, befektetés arányában a legkevesebbet...míg a nagy és kiskereskedők ehhez képest többet nem?

---

Na de! Az eredeti kérdés az volt, miért vesszük meg a szart, miért tetszik műalkotásban is a szar, miért ragaszkodunk hozzá? Erre nagyon jó példa számomra mondjuk a 80-as, 90-es évek öltözködési kultúrája vagy hajviselete, ezeken ma már mosolygunk, de mi történt közben? Miért tetszett akkor a szar és ma miért nem? És akkor miért nem éreztük szarnak a márványkoptatott farmert?

Ezek szerint nincs a szar a moderálandó szavak listáján!

---

Na de most nem akarok igazán kötözködni...de nem arról volt szó, hogy az idő megszépít, vagy elcsúfít nincs benne most a pakliban?