Nekem most nagyon tetszenek a zöld vonalak benne... de a keze a mozgás miatt sokkal tompábbnak tűnnek, mint az erős, karakteres zöld, vörös és fekete foltok.... szerintem a kézbe is kellenének vonalak, mert így még tompa és elmosódott.... Megjegyzem nagyon szépen van megfestve, tetszik , és finom szép színe is van, csak a háttér ami most dinamikusabb...pedig a mozdulatnak kellene annak lenni... de ez az én véleményem.
Igen... Elnyomja a többi minden együtt a kezeket.
(Jó nehéz feladat lesz "felerősíteni... nem vagyok benne biztos hogy "csak" a vonalakkal megoldható, mindenesetre az elmosódottságával fogom kezdeni, vagyis vonalakkal - aztán meglátjuk hogy az elég e)
(Más változat... igazából erre NEM annyira szeretnék menni: a "többi minden" gyengítése a "kézhez" valahogy úhgy hogy a "nagy felületű" színek tompítása, és csak jelzésszerűen maradnánk belőle kisebb foltok ilyen tiszta erős változatban mint most az egész. - A rajzos elemek maradnának. )
Az egészről meg azt gondolom, hogy így jár az, aki nem EGYBEN gondolkodik a képről, (és így is festi) hanem részekre bontva... akkor aztán ezek a részek elkezdenek külön életet élni, és nem is biztos hogy újra tudnak "találkozni" egy képben ...csak közelítik azt legfeljebb ... (Itt ennél lehetséges hogy egészen kezdettől fogva "külön gondolkozom" )
Ebben az irányban haladva ... (még nincs kész, ez most egy ilyen félbehagyott állapot)
Színes vonalak a kéz - kar különböző kontúrjainál...
Próbálom "behozni ide is" a cselló- és háttérszíneket.
(Az "áthatások" a legnehezebbek - ott minek és és milyen színű kontúrja legyen.)
Nekem nagyon kezd tetszeni..... tudom még nem tartasz ott de ami most elsőre szemet szúrt az a hangszer jobb felső ívének a folytatása a kézzel találkozva nem stimmel a kéz alatti vonallal.... ez volt az első ami szembeötlött, meg az hogy szépek a kezek.... de tudom szőrszálhasogató vagyok....
#152#
Kapcsolatrendszer a festészet és a zene között.
Horváth Dénes - Mérész Ignác: Kép és zene 1974
3. A zene repertoárja
3.1 A skálák
3.1.1 A hangmagasságskála
3.1.2 A hangerőskála
3.1.3 Az időtartamskála
3.1.4 A hangszíncsaládok
3. A kép repertoárja
3.1 A skálák
3.1.1 A világosságskála
3.1.2 A helyzetskála
3.1.3 A formaskála
3.1.4 A nagyságskála
3.1.5 Az irányskála
3.1.6 A faktúracsaládok
3. A zene repertoárja
3.2 A kontrasztok
3.2.1 Az időben egymás után megszólaló hangok közötti kontrasztok
3.2.1.1 Hangerőkontrasztok
3.2.1.2 Az időtartamkontrasztok
3.2.1.3 A hangmagasság kontrasztok
3.2.1.4 a hangszínkontrasztok
3.2.2 Az egy időben megszólaló hangok közötti kontrasztok
3. A kép repertoárja
3.2 A kontrasztok
3.2.1 A térben egymáson kívül elhelyezkedő tónusfoltok közötti kontrasztok
3.2.1.1 a világosságkontrasztok
3.2.1.2 A helyzetkontrasztok
3.2.1.3 A formakontrasztok
3.2.1.4 A nagyságkontrasztok
3.2.1.5 Az iránykontrasztok
3.2.1.6 A faktúrakontrasztok
3.2.2 a térben egyhelyütt elhelyezkedő tónusfoltok közötti kontrasztok
Ez nagyon nagyon izgalmas probléma nekem. Többféle kísérletet is végeztem ... különböző leképezések, megfeleltetések a két "rendszer" között.
Nem tudom ez egy mű tartalomjegyzéke? Tehát ezek a pontok ki vannak fejtve benne?
Hol lehet utólérni ezt a művet? (Pécs vagy JPTE specifikus, vagy van rá remény más könyvtárakban is)
Szóval nagyon érdekel a dolog, (és nem csak 3. pont, hanem kíváncsi vagyok a többi fejezetre is)
Ez egy tanulmány, a teljes címe Kép és zene. Komplex auditív és vizuális nevelési lehetőségek. A Törésvonalak című könyvében tesz róla említést Horváth Dénes, de itt nem fejti ki részletesen. Nekem csak ez van meg. A Népművelési Intézet Kutatási Osztályának, vagy jogutódjának 1975-ös publikációi közt lehetne keresgélni Budapesten. Van még ezen kívül, Az ideális színkör címmel is tanulmánya. Ezt a Pécsi Tanárképző Főiskola 1974es tudományos közleményei közt lehet megtalálni.
Gábor által ajánlott Paul Signac könyvhöz kapcsolódik. (#86)
Michel Eugene Chevreul (kémikus, fizikus, filozófus ...) munkássága, (színelmélete) ami a korszakra (ennek festőire) jelentős hatást gyakorol. Pl Seuratra. (Mikor találkoznak Chevreul 100éves) Képeibe "beépíti" az elméletet, és továbbfejleszti (gyakorlatban)
Jelenleg Chevreul alapvető munkái nem érhetők el magyarul (legalábbis én úgy tudom), angol fordításban viszont (legalább ) igen:
Ez úgy keletkezett, hogy a csellós kép palettájából vettem ki színeket, és szétterítettem, egybedolgoztam, és teljesen lepuhítottam.
Akár egy kész kép is lehetne. De nem az. Ez egy tájkép, és még autók lesznek rajta, pontosabban a lámpáik, ahogy egy autópályán mennek. Ennek a színeit is a csellós képből veszem.
Szerkesztette: nordwick - 2013-02-17 21:40
A tojásfestés színelemélete (s más dolgok a tojásfestésről)
Részlet (a költő) Dsida Jenő "Húsvéti hímes tojások" c. írásából.
"...
Mert a tojás-írás művészete nem olyan egyszerű ám, mint ahogyan látszik. Nagy sora és tudománya van annak!
Már magában véve az is érdekes, ha azt a sok tapasztalaton alapuló leleményességet vizsgáljuk, amivel a nép a különféle szebbnél-szebb színeket elő tudja állítani. Egész komplikált és körmönfont vegyész-tudomány foglaltatik bennük. A sárga színt vadalmafa héjából, leveléből, hagymalevél főzetből, vagy kökörcsin-virágból állítják elő. A barnát a vadkörte héjából, a zöldet a bürökből, a kéket a lencséből nyerik. A fuxin, vagy fuxia egész színsorozatot ád: vízben preparálva piros, szeszben zöld, de kék és lila színt is lehet kapni belőle.
A tojásírást egyenesen és kizáróan erre a célra szolgáló szerszámmal, a tojásíró késsel végzik. Írótoll szerű szerszám, melynek szára belül viaszkos folyadékkal van töltve. Evvel a viaszkkal rajzolják fel a különféle mintákat. Mikor aztán festékbe vetik a tojást, a megírott részek fehéren maradnak. Az eljárást folytatni is lehet. Az így nyert alapszínre újabb mintákat lehet rajzolni, a tojást újra festékbe, valami sötétebb színbe mártani s most máz ez sötétebb szín lesz az alapszín s az előbbi, világosabb alapszín fogja adni a másodszor rajzolt minták színét. Ezt az eljárást sokszor meg lehet ismételni és a különféle minták valóságos színpompában fognak díszelegni. Az alapszín persze mindig sötétebb lesz, végül is legtöbbször sötétlila, sötétbarna vagy fekete. Csak arra kell ügyelni, hogy az alapszínezést mindig a legvilágosabb színnel kell kezdeni és fokozatosan mártani az egyre sötétebb tónusú festékekbe.
Ha pedig fehér alapszínt akarunk, az egész eddig leírt eljárás után savanyúkáposztalébe, vagy ecetbe kell áztatnunk a tojásokat.
A hímes tojások motívumai is megérdemelnek néhány szót. Ezek a minták sokszor a legbámulatosabb fantáziáról tanúskodnak, sokszor pedig egészen egyszerűek. Leggyakoribbak a stilizált természeti képek, az állat és, virágmotívumok.
Mivel minket legközelebbről a székely hímes tojások érdekelnek, leírom, milyen motívumok a leggyakoribbak a székely írott tojásokon. Lehet búzafejes, hámos, kantáros, csillagos, berbécsszarvas, gombos, fogas, ujjas, ablakos, békanyomos, bereblyés, pipás, németsipkás, lúdtalpas, fenyőágas, nyárfalapis, szárnyas, égő szíves, meggyágos, pillangós, rózsáskertes, szekfüves, szakramentum, kapcsos, boldogszíves, szomorúszíves, cseremakkos, táblás, tulipános, akáclapis, virágos, oldalrózsás és szíves, napos, cserelapis, pimpós, öves-csipkés, öves-ágas, keresztes, hóvirágos, ráklábas, kígyós, békahátas, eperleveles, kapás, ekevasas, tekerőleveles, bankafejes, orsós, kisasszonycsercse (fülbevaló), pettyes, póklábas, sárgarigófészkes, stb. stb. mintás a hímestojás.
Ha már most elképzeljük, hogy mindezeket a motívumokat és még számtalant ezeken kívül, egymás között tetszés szerint variálni és kombinálni szokásos, fogalmat alkothatunk magunknak a tojás-díszítés motívumainak végtelen gazdagságáról. A cserelapis és tulipános minták ismétlődnek legsűrűbben.
Ami a minták elhelyezését illeti, legszokottabb a kettős beosztású térkitöltés, de gyakran láthatunk négyes beosztásút is.
Sajnos, ma már mind kevesebben művelik a tojásírást, - mind nagyobb teret hódít az anilin festék s a boltokban árult ízléstelennél ízléstelenebb másoló képek, levonó papírok rengetege. Pedig igazán nagy kár, mert, mint népies iparművészeti produktumok is, igen értékesek és szépek ezek a húsvéti hímestojások.
..."
(1930)
Nem lehetséges az, hogy vannak színharmóniák, szín együttesek, amik a valamikor a kisgyerekkor folyamán, úgymond "beégetődnek az emberbe? És örökre a "sajátjává" válnak. Mint egy "sajátrezgés". Ha az a szín együttes jelenik meg egy festményen később, bármikor a felnőttkorában, az azonnal "hatni kezd", azonnal rezonál rá, egyféle otthonossági érzése támad. (Ez most a Merényi Dávid képeiről jutott eszembe. ) Úgy kb. 5 éves koromban kaptam egy 48-as nagyon finom zsírkréta készletet, annak a zöldjei sárgái, zöldessárgái, türkizei. Tájképeket festettem velük, emlékszem, az egész készlet még érintetlen volt, mikor ez a 10-15 kréta már teljesen elkopott.
Aztán még régebbről egy másik: egy szintén elég sok színből álló filctollkészlet... Ott is volt egy ilyen "perferált részhalmaz" egy "filctoll türkiz" - napsárga - sötétbarna - piros... (ezzel meg indiánokat rajzoltam több füzetnyit.)
(A zenében tudjuk, hogy létezik ilyes jellegű beégetődés. Pl a 14-16 éves korban hallgatott zenék, örökre a kedvencek maradnak, nagyon nehéz őket bármivel is "űberelni".)
Tarcsay Béla most megint teletette a Pemzlit lélek és szem gyönyörködtető munkáival...
DE. Béla pasztelljei tele tele vannak "bevezetés a színelméletbe" probléma felvetésekkel (megvalósításokkal) ... tehát rengeteg könnyen megérthető alapvetés - illusztrálva.
Nemártana picit belemélyedni néhány Béla kép elemzésébe ... színtanilag... szerintem
Szerkesztette: nordwick - 2013-05-30 09:23
Bejelentkezés
Hozzászólások
Elnyomja a többi minden együtt a kezeket. 
