Mint az élő vessző mi oly sokszor tört már meg, oly sokszor forrt össze, hogy csak áll sután, megrogyva. Szél verdesi és nézi a többi sudár vesszőt, kik fölé magasodnak és csak álmodozni mer, hogy egyszer még túlnövi őket, és újra felegyenesedik.
Mint a síró bohóc, vagy a sete-suta vessző, csak a nevüket váltják, ám mind ugyan azt nyöszörgi: Jöjjön el a nap, mikor megélhessék a megélhetetlent, mikor megláthassák a megláthatatlant, mikor padló-poros tenyerük, féreg-rágta levelük érinthesse a mindenséget, az egyedüliséget, a " csodát ".....
Mire éhes az egész világ, ám meglelni csak oly kevés tébolyult teremtménynek adatik meg.
Egy titkos összetevő melynek állaga, neve ismeretlen. A recept ezen része hiányzik, lehet akármi de vigyázni kell mert sok próbát nem bír a varázsital, ha elhasználódik lehet újraszedni az ezer összetevőt.
Bejelentkezés
Hozzászólások
