Kis üveggyöngyöket szórtam a kemény földre, lehullva ezer apró darabra törtek, kaleidoszkóp fényükbe merülve álmot láttam.
Álmodtam Rólad , öleltél szótlanul, körülöttünk a törött gyöngyök mint a csillagok, ragyogtak és ragyogtak.
Repültünk az Űrben a gondolat sebességével, forogtunk, forgásunk megbolondította az Univerzumot.
Szemeidbe néztem és átestem rajtuk, beszippantott egy titokzatos erő, oda vitt hol még sose jártam.
Ekkor felébredtem, csak álom volt törődtem bele, majd az ágyból kilépvén valami megszúrta talpam...üveggyöngyök.
Bejelentkezés
Hozzászólások
