Gyere Magány birkózzunk
Marja szét testünket a sós víz
Létezésed többé már nem titkolom
Gyere Magány nézzük a csillagokat
Öreg szekered, vén tyúkanyód
Félkörív udvarod gyönyörű szobrai
Sötétedet megvilágító Hold lámpásod
Úgy térsz Te vissza mint hű barát
Mint megannyi szerelem érzés
Folytatod ott ahol abbahagytad
Majd megint útra kélsz
Veled élni olykor gyönyörű
Máskor gyötrelmes de tudom már
Idővel bölcsebb leszek
És az egyetem kapujában megvár a halál
Bejelentkezés
Hozzászólások
