"Véleménye szerint egyáltalán nem szükséges az alkotó és közönsége közötti kapcsolat, elég ha csak közvetve találkoznak. Kifejtette azt a nézetét, hogy semmi értelmét nem lát az író-olvasó találkozónak, szerinte ez csak dilettáns kultúrház igazgatók és irodalommajmolók hobbija, akik úgy képzelik, hogy mindenhez értenek (tudomásunk szerint Szovjetunióban, Bulgáriában is volt már költő találkozón).
A résztvevő közönséget többször is megsértette, kijelentette, hogy ássa el magát az, aki egy mai verset nem ért meg és magyarázatot kér hozzá. Azt mondta, hogy ez a mai este is olyan, mint egy nagy pocsolya. Többször hangsúlyozta, hogy a verset nem kell magyarázni, csak megérteni, s ha valaki erre nem képes, akkor nőjön fel hozzá."
"A Kossuth-díjas költő és folklórkutató amellett érvel, hogy a cigány helyett nem kellene erőltetni a legutóbbi években divatossá vált - úgymond politikailag korrekt - kifejezést, a romát. A mai, sokak által bohózatnak aposztrofált cigány-önkormányzatisági rendszert ő tragédiának nevezi. Sarkos megfogalmazása szerint valamennyi politikai párt retteg attól, hogy a mindenre felhasználható díszcigányok helyett egy identitását valóban vállaló cigány értelmiség jöjjön létre. A magát magyar költőként meghatározó Bari soha nem adott verset cigány antológiába, mondván: "a származás nem esztétikai kategória";."