A fehér nyúl csak futott és futott. Nem is emlékezett már az idejére mióta, talán kergette valaki talán nem ,de ő csak futott. Napok jöttek, napok mentek, meg nem állt. Néha elgondolkodott ezen az egészen, honnan van ereje a futásra, miből meríti ha enni sem áll meg, se inni? Aztán elgondolkodott még azon is, hogy ha megáll akkor utolérik-e? Lehet, hogy senki sem üldözi? Nem volt mersze kipróbálni, inkább csak futott, odaképzelte maga mögé az ellenséget. Megfordulni sem mert, mert ki tudja, lehet, hogy megijedne a látványtól és elbotlana és akkor vége lenne. Egyenesen futott, előre nézett csak. Összpontosított a futásra, meglegyen a ritmusa, évek, évtizedek alatt volt ideje optimalizálni azt. Megszokta, el se tudta képzelni milyen lehet az állás, az már nem az övé volt. Bundája közben megkopott de ő csak futott tovább, nem törődve az idővel sem, hisz az idő nem ellensége.
Vagy tán mégis?
Ez jó írás lett és elgondolkodtató. Úgy is mondhatnám, hogy fogas kérdés. Pontosabban nyúlfogas. Szegény nyuszi viszont csak szalad, nem rágicsál, így nem kopnak a fogai. Patthelyzet. Egy megoldás marad: megállni.
Az "üldözők" egyébként lehet, hogy nem is üldözik, csak a reklám szlogen mosta át az agyukat: "Follow the white rabbit."
Szerkesztette: borg - 2011-12-07 13:41
Ez a válaszod most logikusan következett a a borg felhasználó-nevemből és avataromból, mint ahogy logikus az általános válasz is, amikor már kifogytunk az írással összefüggő érvekből.
Bejelentkezés
Hozzászólások
