30 x 40 cm
pasztell (citromsárga kréta), (fekete) kartonon
2010
(fotó alapján)
"Nyáreste managerrel és szentjánosbogárkákkal"
Nyáreste van, finom kellemes meleg, talán még tücskök is ciripelnek, és szentjánosbogárkák röpködnek.
Az utcai festő, még 8-kor is nyugodtan kinn hagyhatja kiállítását az utcakövön. S reménykedhet egy kései üzletben.
A ruházati bolt kirakatának lámpái épp megfelelnek a kiállítás világítására.
A kutyája sem fázik, már megvacsorázott, békésen elnyújtózva figyeli a járókelőket.
Ő a főszereplő, és a nyáreste ezen a képen.
A jól öltözött managerféle fiatalember a kép centrumában, vagy a szellemként bóklászó részeg a háttérben kívülállók, nem jutnak ennek az estének a békés varázsáig, nem jutnak a valóságig, valamiképp elzárták magukat ettől.
Nem is pillantanak a festményekre sem persze, vagy ha pillantanak is vakon tovább mennek. Élettelenek.
Lelkük valamilyen üvegkalitkába van bezárva, mint a próbababák a kirakatban.
Van, hogy írok hozzá valamit, van hogy nem. Van, hogy közben, van, hogy utána, van hogy előtte. Van, hogy írok a valamit, aztán nem is lesz egyáltalán kép, vagy csak nagyon sokára. Van, hogy nem is tudok írni, mert nem tudok, ÉPPEN a kép egy olyan dimenzió, amit nem tudnék szavakkal elmondani. És van egy érdekes verzió, egyfajta "ellenpontozásnak" nevezném, pl. "tézis" a kép, "antitézis" amit írok, a kettő együtt a "szintézis", de azt már nem én csinálom, hanem a nézőben jön létre.
Itt is valami iylesmit akartam, és vemi tökéletesen jól látja: "hazudok" a kommentben. Nincs itt semmilyen nyáreste, nem röpködnek szentjánosbogarak, koszos aluljáróban egy hajléktalan árusítja a földön levő mázgálmányait, hogy piát tudjon venni az est hátralévő részére.
Épp nemrégiben akadtam ki egy olyan művészen aki majdnem így járt el, leírást készített a rajzaihoz. Itt viszont és a többi rajznál is azt érzem, hogy nem szájba rágós a mód, egy lehetséges változatot mesél el, néha a saját érzéseit de legalább is nekem meghagyja a lehetőséget egy másfajta megközelítéshez....