Egy hatalmas erdőt kell elképzelni, óriás fákkal. Törzsük, gyökerük mélységes mélységből indul. Ebben az erdőben a fákon, a lombok között, az ágakra épülve városkák, faluk vannak, itt laknak az emberek. A dolognak az egyik lényege, hogy minden nagyon ki van találva, az álom is nagyon részletes e vonatkozásban: például hogyan vannak az utak, lépcsők támasztószerkezetei mérnöki precizitással a fák ágaihoz igazítva... szóval, végső soron, hogy ennek az álom által megjelenített létformának láthatóan igen régi kultúrája van. Épp úgy mint a kis városkák közti távolsági közlekedésnek (na ezt is muszáj volt megörökítenem:-)
Hihetetlen látványt nyújt ez az egész este, ahogy a sok sok lámpácska titokzatosan megvilágítja a lombokat! A távoli házikók fényei ahogy kikukucskálnak... szél fúj, el el tűnnek... és ahogy az esti vonat fényszórója végigpásztázza haladás közben sorra a fatörzseket, a lombkoronák leveleit.