Ezért szeretek saját fotó alapján dolgozni, legyen az akt vagy tájkép, vagy csendélet. Az elejétől fogva ez nekem fontos volt. Régen, mikor az egészet kezdtem nem is volt más lehetőség, akkor még internet nem volt ahonnan képeket lehet beszerezni. Én kimentem télen és szétfagyott ugyan mindenem, nem tudtam fogni az ecsetet sem de ott festettem. Ha embert kellett rajzolni elmentem szakkörbe vagy valaki modellt ült. Sajnos manapság ezek szinte megvalósíthatatlan dolgok, marad a fotó, de akkor az legyen saját.

A jelenlét bevonz az alkotás folyamatába olyan elemeket melyek különben elsikkadnak, ha nem is tudatosan de érezhetően.

Tulajdonképpen az ablakomból ezt látom. Ilyenkor gondolkodom el azon, mennyit számít a személyes benyomás, bár fotóról rajzoltam (amit én készítettem) de akkor is vissza tudtam idézni azt a hangulatot rajzolás közben.

Az első benyomásom, mintha vonatablakból bukkanna elő ez az otthonos szép táj.

Például villanyt szerelni!

Tudsz !

Annyi képet ami már itt van nem is tudsz "megsemmisíteni", hagyjuk is inkább! Csak egy szál gyufa kell hozzá, megoldom. Ha kiállításra gondoltál na olyanra biztosan nem fogok menni, nincs értelme.

Attila!!! Ez viccnek is rosszul hangzik!!!!!! Vállalok megsemmisítést, ha elvihetem.

Azt nem tudom, most még ide van felragasztva a falamra, majd később bekerül a gardróbba aztán onnan a megsemmisítőbe. Ez a folyamat.

Hűű Attila!! Az nagyon szép darab lehet. Mikor látjuk???

Nagyon jó!

Van egy félkész panorámám, olyan 2,5 méteres. Majd egyszer...talán...

Megvan körbe 3 fokonként? :-)) Lehetne készíteni "panoráma-festményt"...

Ott jobban nyugszik.

Fordultam 3 fokot észak-északnyugat felé!

Nahááát! Látom fordultál az állvánnyal. Szép innen is.
A két fenyőnek is van miben gyönyörködnie.
A napocska fölött az a három kis sugár nem biztos hogy kell, de lehet, hogy csak a fotó erősíti fel.
Szép!