50 x 40 cm
pasztell, kartonon
(több fotó alapján részben)
"Égi vasútvonal"
Egy nagy magas fennsíkon vagyunk. Az előtte elterülő esőpárába burkolózó tájat erős napsütés világítja meg. A kép felső kétharmadában sötét viharfelhők.
Ezt nézi a fiú. Gondolatai messze járnak.
A felhők közül egyszerre vonatfütty hallatszik távolról.
Még nem látszik a vonat, csak a zakatolás hallatszik.
Majd a reflektorai ki-kibukkannak a felhők közül. Nagy sebességgel közeledik.
Hirtelen bukkan elő, az utolsó pillanatban.
Óriási vonat. Hatalmas, és merész íven halad el az égi sínen, közvetlenül előtte.
A felhők már nem felhők. Égi táj."
(Csanálsoi Tibor - 2010)
Számomra nagyon különleges ez a festmény, nagyon jó a címe is. Csodálatos kép! Külön öröm számomra a képek alatt levő leírás, ezt most szeretném megköszönni! Néha, szinte a saját gondolataimat olvasom, de bizony van, amikor rászorulok a magyarázatra. De ez csak az én hibám, szegényes fantáziám miatt.
Hervay Gizella: "Levél helyett" (részlet)
"...ha megtalálod neki azt a szót, amit keres, társad lesz és válaszol.
És válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.
Ha megtalálnám, sose merném többet kimondani a szót: szeretlek.
Csak azt mondanám: vonat. Mert talán állomás mellett lakott és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé.
Vagy azt mondanám: cigaretta. Mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé."
Tetszik a kép!
Az én verzióm: A fiú a domboldalon üldögél, miközben várja a barátnőjét, aki késik. A várakozás közben viharfelhők tornyosulnak, de a fiú kitart. Beindul a fantáziája és a felhőkben egy mozdonyt lát, ami "megelevenedik+.