Szeretem a repülő szerkentyűidet, sajátos hangulatú ez a horgászbodega is. Azokat az érzéseket idézi, mint egy hajóroncs lépcsői, korlátjai, folyosói fölött úszva tapasztaltam, ilyenkor érintett meg leginkább a repülés élménye.
Az emberek vagy megértik, amit akarsz, vagy nem.
Nem kell megmagyarázni mi miért olyan, amilyen. Vagy elfogadják így a dolgokat, vagy nem.
Ha a saját lelkedet fested, az álmaidat, a vágyaidat, akkor elég, ha a kivetült eredményt tárod mások elé. Elmond mindent annak, aki fogékony rá, esetleg hasonló gondolkodású, érzésvilágú. Mások gyerekesnek, nem művészinek, és értelmetlen dolognak mondják, vagy csak simán nem értik.
Számít? Nem!!!
A lényeg mindig a saját öröm, és sikerélmény. A megértő nézelődő pedig a hab a tortán. Viszont ezt nem lehet elvárni minden látogatótól. Lássanak hát minden képedbe azt, amit akarnak, úgy, ahogyan akarják.
Most nem spóroltam remélem..
Ide válaszolok a Cohen alatti írásodra! Szóval amiket berakok zenéket a fórumba azokat napi szinten hallgatom és mindet szeretem. Az oldaladon jó sok zenét végighallgattam de egy idő után nagyon egyformának tűnt, gondolom ez a műfajból adódik és bennem nem pendít meg szinte semmit. Amiket én hallgatok azok között a klasszikustól a jazzen át a technoig van minden, nem egyfajta zene. Viszont a képeidet szinte mind, kivétel nélkül a magaménak érzem és rácsodálkozom a technikádra is. Ennyi.
Prof elmondta.
el.
Prof nem pocsékol.
Két napot gondolkodtam, a citromsárga aktvázlat kapcsán, meg irogattam, annyit kellet volna írni: "én csak egy kis semmi vagyok" amit Ő is.
Nekem még biztos ezen gondolkodni valóm van, azért tudom csak ilyen bonyolultul kifejezni.
Meg a vemi is sokkal jobban ki tudja ezt fejezni.
Aranyos, és ezek a képeid a kedvenceim!
Imádom a mesével, gondolatokkal, és igazi képzelőerővel alkotott képeket.
Az igazi művészet számomra itt kezdődik.
Gratulálok!