Hmm, lehet rögzíteni az asztalt a teherautóban, figyelembe venni a kanyarokat meg a kátyúkat, talán még a Föld mágneses erőterének változásait is ... de talán túlbonyolítod a dolgot. Egyszerűen le kell hozni a biliárdasztalt a kocsiról, ha biliárdozni akarsz. Ennyi.
Tehát ha jól értem, van egy biliárdbajnok aki a legjobb a Földön de még az Univerzumban is. Egyszerűen nem tud tévedni, úgy irányítja a golyókat, ahogy akarja. Na ezt a bajnokot berakják egy teherautóba asztalostul és elindulnak vele a Dakaron. A feladata ugyan az ami normál körülmények között simán megold, elrakni a golyókat. Vajon sikerülni fog neki? Nagyon nem értek egyet a borggal meg nordwickel sem, mert igaz, hogy meg kell próbálni olyan körülmények között is elrakni azokat a golyókat de az is nagyon valószínű, hogy nem fog menni. Viszont (még mielőtt valaki leírná), igen, ki kell találni, hogyan lehet rögzíteni az asztalt, és minél jobban kiküszöbölni az út egyenetlenségeit. Esetleg ilyenkor kell rászánni magunkat a külső segítség igénybevételére ami egy újabb kihívást jelenthet.
Üvegház, poháralátét, Sztalker, hova jutottunk... Sose tudom, hogy mit szeretek ezen az oldalon jobban: a képeket vagy a hozzájuk írt kommenteket.
Az eltérítések okairól pedig annyit, hogy nordwickkel tudok egyetérteni. Az emberben benne van a lehetőség bármire, és ha valami nagyon nem úgy sikerül, akkor annak gátja csak saját maga. Csak ezt olyan nehéz bevallani magunknak, inkább a külső okokra fogjuk, ahogy pl. Attila.
Most pedig előkeresem én is a Sztalker- dvd-t, az X-faktor meg várhat
Azt hiszem, ez egy életprogram, amit elérni sosem lehet, de törekedni kell rá mindvégig. Mint ahogy a Centrumban sem tartózkodhatunk állandóan, de minél többet, legalább is törekedni rá. Kinek hogy sikerül. Ehhez kell edzeni magunkat folyamatosan. Nincs megállás. Viszont ennek igénye egy másik kérdés.
Igen de ez (előző példámnál maradva) az EGÉSZSÉGEKRE érvényes, nem a BETEGSÉGEKRE. a betegségekért az egyén a felelős. Az "egészségek" a Föld, az Univerzum illetve az egészséges ember, stb átadható (kommunikációs) dolgai... hatásai.
Ma már egy pillanatig sem tudom azt gondolni, hogy "Hatással vannak ránk a többiek és ha éppen negatív hatással akkor úgy." olyan értelemben nem tudom ezt így gondolni, hogy a két dolog a "pozitív hatással vannak ránk a többiek" meg a "negatív hatással vannak ránk a többiek" ugyanazon minőség lenne. Teljesen más. Nem lehet a kettőt egy mondatban mondani.
Igen pont erre akartam utalni, a másik végletre, minden belőlünk fakad? Mindent mi mint egyén hozunk létre? Egyetértek Kamillával de én abban hiszek, hogy egy közösségben vannak olyan hatások amivel nem tudunk mit kezdeni, közösség itt a Föld vagy az Univerzum. Nem kollektív tudatnak mondanám, valami másnak amit az egyén ugyan tud befolyásolni de nem túl nagy mértékben. Hatással vannak ránk a többiek és ha éppen negatív hatással akkor úgy.
Ezért gondolom, hogy jó sör és tele. A tartalmas alkotás tartalmas belső nélkül üres dekoráció. Persze nem kell mindig "nagyot" alkotni. Most nem erre gondolok.
Önmagunk "töltése" az első lépés szerintem, a többi gyakorlat és rászánt idő függvénye.
Van egy fickó, aki az ember betegségeit azzal hozza összefüggésbe, hogy a betegségek azért vannak, hogy az ember magából valamit megértsen, s nem másért.
Ha nem érti meg, (valami más módon áthidalja a dolgot) akkor ugyan a betegsége lehet hogy megszűnik, de valamilyen másik formában (pl másik betegség) megint kibukkan.
Egyszer ezt a fickót, megkérdezték, hogy dehát már azt mégsem gondolhatja komolyan, hogy egy közlekedési baleset is ezért van...
Ő teljes bizonyossággal állitotta, hogy dehogynem.
Valamit már az ember nagyon durván "elodázott".
Egyszerűen a durvaságra volt egy durva válasz.
Ezt szerintem nem lehet leegyszerűsítve nézni, mert akkor könnyen azt hisszük, hogy más dolgok sem rajtunk múlnak, pedig igen. Ezt elválasztani egymástól megint "művészet" és önismeret, őszinteség magunkhoz. Hamis filozófiák gyártásában az ember nagyon kreatív, ezzel képes felmenteni magát sok minden alól.
Mindig leegyszerűsítve nézek mindent. Csak rajtam múlik valóban? Elgondolom, hogy alszom éjjel és becsapódik egy repülő a házba, én okoztam? Nem! Ugyan így más területeken is vannak dolgok amik nem rajtam múlnak. Én így látom.
Én ezzel ellentétben pont most látom így, és régebben másképp, illettve régebben hogy ez összetett kérdés, most pdig úgy hogy szinte, csak ez az egyetlen kérdés ami nem összetett, hanem határozottan állítható...
...
Én most guberálom elő a Stalkert. kedvem lett hozzá.
Délutáni matiné:-) (3 óra csak kb )
Atti:
eltérít. Na ja. De ÉN úgylátom, hogy az eltétítést akár belemagyarázom, akár nem, azt mindenki maga okozza saját maga-magának, nem az ufók.
ÉN ígylátom
Hát az egy annyira-de-annyira film, hogyha valakinek azt mondanám hogy a filmművészetből egyetlenegy filmet kell csak megnézni... akkor EZT. ezt mondanám.
Én se, de beugrik róla valami, mert ott ez az egész nagyon "le van modellezve", az összes buktatóival...
A CENTRUM FELÉ
Láttad a "Stalker" filmet? (Tarkovszkij)
A felé-ménesről jut eszembe.
Meg az ugyanodakilukadásról.
Szóvala fiúk ottan azért indulnak el hogy végül ezen titokzatos területen ("Zóna" átvágva (átérve) eljussank a centrumba... ami az a hely ahol teljesül a legvégső (legszívbőljövőbb kívánságuk...
Mi meg egyszer mentünk haverral Münchenben a centrum felé, de mikor harmadjára is ugyan azon az aluljárón mentünk végig gyanús lett, hogy valaki az egyik táblát elforgatta.
Ültünk egyszer nagy tanítómmal (itten most egy ilyen taoista szituációk képzeljünk el) egy 11. kerületi sörözőben. És hát ittuk a sört.
-Figyelj-, mondta a mester.
(na ami itt jön azt nekem még kétszer el kellett aztán elmondatnom vele úgy 3-4 év távlatában)
-Három dolog lesz itt, az itallap lesz a te hatásod.
A korsó az Te leszel, a söralátét pedig a Te Centrumod.
Szóval ez a három.
Ha Te bemégy a te centrumodba, (s a magyarázat kíséreteképp feledhetetlen erőteljes mozdulattal a korsót rátette a söralátétre) akkor fog lenni Hatásod.
Ha nem... (és kívülrakta a korsót a söralátéten) akkor nem.
A hatás nagyon fontos, mondta. olyan szempontból, hogy az méri, hogy milyen messze vagy a centrumodtól.
Attila! Így van. Szerintem nincs olyan kép, ami ne hatna valakire és olyan sincs, ami mindenkire hat. Most a jó és rossz kép fogalmát figyelmen kívül hagyva.
Igen jó, hogy ez az oldal ilyen. Attila egyet is értek azzal, amit mondasz. Bár egy kép még egy ember esetében is különböző hatást válthat ki, attól függően, hogy éppen milyen "állapotban" éri. Persze ez már csak a mértékében mérvadó. Még a nyomott és vidám "cseréje" is megtörténhet. A hatás tőlem is függ és ez nem a kép hibája, vagy érdeme. Ha a hatása a nagy számok törvénye alapján működi, és egyértelműen, vagyis kb. azonos az mindenképpen jó.
Na ezt most jó bonyolultan fogalmaztam meg.
Számomra a hatás fontos. Akkor most leírom miért nem szeretem amikor vemi (vagy bárki más) mondjuk egy fotórealista képre rámondja, hogy egy fotó és semmi több. Nekem maga a hatás amit kivált belőlem az a fontos, ha a művész egy hatalmas fotót akart megfesteni akkor az ha kirkszkrakszokat akkor az. Engem lenyűgöz az ha látok egy 3 méteres fotórealista képet meg az is ha látok pár pacát egy apró vásznon. Abban az esetben ha HAT rám! Lehet keresni mélyebb tartalmat vagy mondanivalót de lényegében mindenkinek van egy első benyomása ami nagyon fontos, ehhez képest később el lehet ugyan térni,lehet magyarázni de a hatás ami úgy megüti őt, megmarad. Szoktam gondolkodni, hogy túl befogadó lennék és nem látnám az igazi értékeket? Aztán ezt a lehetőséget el is vetem gyorsan, mindig.
Sok dimenziós oldal.
Ez.
Technika, kompozíció, festő-szándékai, HATÁS..., csak kapkodom a fejem, és nemgyőzök dimenziót váltani.
Hangsúlyoznám, hogy ez ENNEK AZ OLDALNAK az érdeme, nem a képemé.
Kamilla szerintem ha mindenkiben hasonló hatást vált ki, akkor érte el a művész igazán azt a hatást amit esetleg akart vagy csak úgy jött magától. Persze nem lehet mindenkiben egyforma ez az érzés de megközelítőleg igen. Mint egy vers ami mondjuk nyomott hangulatú, akinek vidám azzal lehet, hogy baj van, vagy nagyon másképp gondolkodik.
Egyetértek Kamillával és Attilával. Nagyon jó kép, aki festette, az az ember pedig egy kedves és szerény, sokoldalű MŰvéesz!
Ez az igazság, mert mi ezt így látjuk!
Hogy milyen hatást vált ki, az mellékes bizonyos szempontból.
Az, hogy kivált valamit, az a fontos. A kellemetlen élményben az a kellemes, hogy van élmény, még ha "klausztrofób" is. Igen az, de ez nem baj. Nekem nem.
Klausztofób, üvegház : IGEN !!! PONTOS mindkettő. --- kép eredeti kommentje jön:
"A nagy hajó"
(Rostock-Trelleborg 1979)
Kisgyerekként szerettem hajókat építeni. Indián csónakot, sokárbócos vitorlást egy egész nyáron, aztán rádió-távirányítású tengeralattjárót Mos6-os dobozból.
Aztán egy nap - már nagy gyerekként - Koppenhágába mentünk vonaton. Rostock.
Éjszakai teherkikötő. Akkor láttam először igazi tengerjárókat. Tízemeletes háznál nagyobbakat.
Aztán jött a komp. Ami először is simán elnyelte a vonatunkat hosszában. Szokás szerint nem tudtam legyőzni kíváncsiságomat és eltekeregtem. És el is tévedtem. Lenyűgöző volt és félelmetes. Irdatlan méretű acélszerkezetek, átláthatatlanul bonyolult, elképesztő építmény. Ajtókon mentem be, amiken ismeretlen nyelven ismeretlen feliratok világítottak, ilyenek például, hogy "Mölaekumpur Nmyoellar!". Aztán valahogy kibukkantam a valahányadik fedélzetre.
Az Északi-tenger, óriási, fekete hullámok, és öklömnyi cseppekbe összeálló ködféleség.
Pillanat alatt bőrig áztam. És egy óriás reflektor, mely ezeket a ködgömböcskéket megvilágítja. Más messzi fedélzet-féléken ismeretlen utazók álldogálnak. És egy tengeri madár. Alszik.
A kép absztrakciós szintje arra lett létrehozva, hogy mindezeket az élményeket egyszerre tudjam ábrázolni. Túl a szokásos absztrakciós lépéseken (pl. a kint-bent összemosódik, a struktúra deriválódik) a félelemmel vegyes döbbent csodálkozás kerül a középpontba
"
Szerintem az lenne a jó, ha elterjedne az a gyakorlat, hogy a festőket is szidjuk (felmenőstől) Na nem olyan vonatkozásban, mint a (..) oldalon, hanem azért mert.
Pogácsailag.
...
Nemrég voltam egy kortárs kiállításon, transzcens beágyazottságú megnyitóbeszéd, majd a szokásos nézelődés.
Öregnéni, öregbácsi, melletük állok, hallom.
- Papa. de ez SZAR.
- Csendesebben mama, meghallják.
Amúgy nekem is olyan, annak ellenére, hogy nincsenek összekötve az elemek, illetve kevés az ember odabent, mégis fullasztónak érzem az egészet. Egy nagyon zárt, klausztrofób világ az ott.
Ez elég sok mindennel így van. Például az egyik bevásárlóközpont pékségében, pogácsaként megsütött termék is teljesen más a vevők szemszögéből, főleg mikor megkóstolják. Egyik se mondja rá, hogy pogácsa. Az is igaz, hogy egy művésznek sose szidjuk a felmenőit ha nem úgy sikerül az alkotás.
Hogy kinek mi, mit jelent, mond, csak maga döntheti el. Hogy minek lett szánta, az csak addig tartott, amíg elkészült. Innentől kezdve minden kép éli a maga életét. És az a jó kép, ami éli is.
Kézizület.
Légyszíves Attila meghívni az oldaladra valamilyen csontkovácsot, vagy ehhez hasonlót
(szerkesztem az üzenetet)
a pasztellezés, egy idő után fáj, izületileg, a sok pasztell munka, kézizületileg. Régebben lidokainnal fujkáltam, ma már inkább kipihentetem. de jó megoldás nincs.
Én nagyon szeretem ezeket a geometrikus dolgokat, nem könnyű ilyen formában visszaadni gondolatokat és egyebeket.
Néhány milliméter erre vagy arra, egészen mást eredményezhet. Nekem szívem csücskei az ilyen kompozíciók.
Ez is az.
Atti:
És igaz.
"Kinek elvei vannak, hamar megöregszik" (Z.H.)
---
Kamilla,
tényleg köszi.
Valójában itten tényleg ezekkel a kompozíciós dolgokkal foglalkoztam a legtöbbet. Ezeken nekem sokat kell előtte gondolkodni. Úgy érzem, hogy hogy lenne jó, de amíg abból valami lesz ...
Tudom, hogy csak ennek szántad, olvastam a másik kép alatt, de amit írtam nekem annyit jelent.
A nagyképűség akkor ciki, ha nincs mire. Ez itt nem áll fenn. Szerintem.
Megse kellett nyitnom már tudtam hogy ezt Te írtad
Hát Attila... ilyet még rólam senki se mondott
Már régesrég elkönyveltem magam a legnagyképűbb arcnak, keztem már megis barátkozni vele, most meg kizökkentesz itten szombatreggeli jóérzésemből
Kamilla:
Én ezt most csak pasztelltechnológiai illusztrációnak töltöttem föl, de természetesen voltak az általad említett kompozíciós meggondolásaim is benne. De jó hogy ez még látszik is :-)
Köszönöm :-)
NAAA!! Ez a kép nekem tartalmilag és formailag egy igazi tanulság. Vonal, folt, negatívforma és konkrét elemek egyensúlya, ritmusa. Most jól elraktározom magamban!!!!
Szeretem.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
... de talán túlbonyolítod a dolgot. Egyszerűen le kell hozni a biliárdasztalt a kocsiról, ha biliárdozni akarsz. Ennyi. 
meg nordwickel sem, mert igaz, hogy meg kell próbálni olyan körülmények között is elrakni azokat a golyókat de az is nagyon valószínű, hogy nem fog menni. Viszont (még mielőtt valaki leírná), igen, ki kell találni, hogyan lehet rögzíteni az asztalt, és minél jobban kiküszöbölni az út egyenetlenségeit. Esetleg ilyenkor kell rászánni magunkat a külső segítség igénybevételére ami egy újabb kihívást jelenthet.
kívánságuk...
