"A Költözés utolsó pillanatai, mikor már üres a lakás, már minden el van pakolva, el van szállítva.
A búcsú pillanatai.
A képen a lány is búcsúzik, ketten maradtak már csak. Ő és barátja, a cserepes virág.
"Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk? Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk?"
- kérdi Cseh Tamás a "Budapest"-ben.
Azért rajzoltam tengert, végtelen óceánt a panellakás teraszához, mert ezekben a búcsúpillanatokban mindenképpen meg lehet érezni, amit máskor nem (mert a pillanatnyi lakóhely bűvölete, axiómái és paradigmái, a pillanatnyi problémák elfedik): nincs költözés.
A költözés látszat. Lakóhelyünk az Univerzum. Virágszőnyeggel. Égbolt-mennyezettel.
Gyönyörű, mély gondolatokat tartalmazó kép. Fiatal korod ellenére nagyon jól megfogalmazod minden képed mondanivalóját, a történetekre vonatkozó leírások feldedhetetlen élményt nyújtanak számomra. Jó úgy nézegetni egy festményt, hogy ismerjük az okot, mely létrehozta a művet. Gratulálok!
Néztem a képet, és az jutott eszembe, vajon hová akar menni a lány a semmiből? Valahová? Úgy, hogy valahol van, és a semmi várja? Utána elolvastam a sztorit. Majdnem eltaláltam) De csak majdnem
Szép pillanatot ábrázoló szép kép.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
