Well
A pasztellnél különbség van.
Van egy "menetrend". Ez nálam (hangsúlyozom hogy nálam) így néz ki: 1. látom az egészet lelki szemeim előtt, 2. elgondoltam a végrehajtás (értsd kivitelezés) egész menetét, lépésről lépésre, mi jön mi után/előtt, melyik krétához fogok nyúlni (szinte percre) na ezt mind azelőtt, hogy egyáltalán a kivitelezéshez nekikezdtem volna. Aztán elkezded és végrehajtod a tervet. És kész.
***
De ez egy roppantul idealizált eset.
Összes (X ) db képemből talán ...talán tíznél volt így.
A többinél meg minden van. "abbahagyás", "kuka", s javítások (javítások a "terv" elérése érdekében, javítások mert menetközben kiderült hogy jobb terv is lehetett volna stb, stb...

Ilyen képem nekem is volt sok, több évig festettem. Nem vagyunk egyformák, Niki gyorsan letudja, Mi meg ilyen lassúcskák vagyunk, na!

Ez a "Refrén" című képem volt.

Van abban igazság, hogy egy képet sohasem lehet befejezni, csak abbahagyni. De ha gondom támad vele, csak akkor szabad újra nekiveselkedni, ha biztosan tudom, mit kell tennem. Nekem volt olyan képem, amit évente egyszer elővettem és csak a negyedik évben fejeztem be. kb. fél óra alatt. Mások biztosan másképpen működnek.

Na ezt nem tudom. Én mikor még nem érzem késznek, na nálam olyankor van az, hogy épp festem. Aztán befejezem. És akkor kész. /Minő váratlan fordulat/
De olyat, hogy ezután mégse érezzem késznek, ilyen nálam nincs sosem. Tényleg. Ezért nem ismerem az átdolgozás fogalmát sem.
Talán hibát/hiányosságot kezdél benne keresni? Ez most jutott eszembe. Mert az mindig van, és lesz is. A titok meglátni a tökéletlenség tökéletességét, és letenni az ecsetet/pasztellt, bármit.

Ebben egyébként igazad van, hangulatilag teljesen más ez mint az átdolgozott. Viszont nekem ez még nem tetszett, én se éreztem késznek. Ilyenkor mi van?

Nekem ez sokkal de sokkal jobban tetszik, mint az "átdolgozott". Ezt a hangulatot csak e lágysággal tudja elmesélni a kép. Nekem.
Én épp ezért nem dolgozom át egyetlen képemet sem. A fejlődés mindenkinél folyamatos, ám minden egyes alkotás annak a pillanatnak/érzésnek/lelkiállapotnak a kivetülése, a tökéletes, megörökített tökörképe.
Ez a kép nagyon is így a jól.

Nagyon kellemes. Még egy kicsit olyan érzésem van, hogy nincs kész. De már majdnem.

Így igaz ,rögtön láttam hogy ez "Attilás"
Nagyon jó ,tökéletes fény -árnyék játék.Atémaválsztás is kedves nekem.
Szeretem a tájképeidet.(őszintén)

Csináltam a folyamatról videót, de annyira hosszú lett, hogy nagyon meg kell még szerkeszteni. Aztán feltöltöm.

Nehéz visszaadni az eredeti kép színvilágát... Szerintem a fehér részek az árnyékoknál nem ütnek el annyira, de biztos hogy az eredeti képeden más. Egyébként teljesen rendben van rajta minden !

Köszi, egy kis gyakorlás....szenvedés inkább. Első pasztellem amin nem lakkoztam menet közben. Pár napot elpepecseltem vele és még mindig nem tetszik, nagyon nehéz volt valamiért. A fene se érti, egyik kép könnyű a másik meg nehéz. Vakuval fotóztam, azok a fehér részek élőben nem ennyire durvák.

Na már azonnal tudtam hogy ez a te képed :-) A rákattintás előtt... Szerintem ez jó. Tetszenek a fények !