(pontosabban: "A napútfestő gyerekkora")
42 x 22 cm
pasztell, kartonon
(ref.: Csontváry... és még sokak szellemi hagyatéka)
***
"A festő gyerekkora"
"Eme képben magamat kívánom megjeleníteni, a kezdeteket, gyermekként éppen napocskát festek.
Láthatatlan fényszálakból szőtt, a levegőben lebegő vászonra.
Körülöttem gyerekkorom mesebeli környezete, kedves kis eklektikus meseország: nagypolgári-ipartelepi-füvészkerti alkotórészek bűbájos keveréke.
És persze a gyerekkorom kedves transzcendens mesebeli figurái: Zsoltibácsi punkzenész-csillagász, mint a helyi kohógépgyár stratégiai managere, épp hazaérkezik a kick-box edzésről, Óz Nyugati boszorkánya esti lokálbéli fellépése előtt habfürdőzik kedvenc vízi-aszparáguszával, Miklós bácsi gáz- és központifűtés-szerelő boogie-woogiet zongorázik. "
(2010)
Az önfeledt tevékenység, az elhivatottság érzete talán ami Csontváryt idézi. Nagyon tetszik, és szívesen megnézném komplementer színekkel színezet rézkarc változatban is.
Vemi: Igaz. Ezenfelül nagyon picibe kezdtem el, (42 x 22 cm)
És nagyon bosszantott mikor rájöttem hogy egy rakás részletet meg akarok csinálni de már a technika határt szab neki.
Niebelung Köszönöm a kritikát, és igen saját magamról szól. De azért Csontváry vonatkozása is fontos itt, és a napútfestés mint olyan (már a magam szempontjából) csak valószínüleg ezen vonatkozásokat ilyen röviden nem tudtam kifejteni.
A kép nagyszerű. Tetszik. gratulálok. Nem a képpel van bajom: Csontváryból nem látok semmit, sem a gyermekből, sem a felnőttből. Szerintem inkább saját magadról szól mindez (mondom ezt nem ismerve téged és alkotásaidat sem jól, és emiatt a tévedés jogát fenntartva.) Rosszabb esetben megpróbáltad lefesteni, amit Csontváry írt. Ezért maradt ki Csontváry az egészből. Ha a Nap Festője nincs belekeverve a dologba, akkor egy fantasztikusa nagyszerű képet látok.
Komplett egész a részletekből
Tetszenek a képeid leírásai, a képeken kívül is.
Én vallom, hogy hagyni kell a nézelődőt, gondoljon amit akar, de nálad más. Pont fordítva működik. Valahogyan kellenek is a képekhez a történetek. Olyan "át kell élni" érzést ad. Mint egy mesekönyv.
Szép ez így
Csontváry
(részlet)
...
"A kisgyermekkori élményeimet kiegészíti az óriási nagy üstökös, mely nyáron, 1856. vagy 57-ben a Kis-szebeni óratorony fölött képződött, de éjfél felé a világító csóvája az égbolton νégighúzódott, s fényes csillaga pedig házunk fölött ragyogott. E tünemény álmaimat soha nem látott tájakkal ébrentartotta, a νalóságot pedig az éghez irányította. De mert gyermekésszel az égbe hatolni nem tudtam, a természetet tanulmányoztam. A természetből a növényt, a rovart, a pillét, a kőzetet és a madarakat válogattam ki."
...
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
. Nagyon tetszik, és szívesen megnézném komplementer színekkel színezet rézkarc változatban is.
Köszönöm szépen.
