Ez a fajta "finomhangolás" nálam nagyon sokkal régebbi keletű. Még nem foglalkoztam pasztellel, nagyon finom grafikákat készítettem, és ezeket kezdtem aztán óvatosan, nagy nagyon felhigított vízfestékkel "áthangolni"...beállítani2 közelíteni a színes világhoz. Megérezni a hogy a feketefehér az SZÍN! színeket rejt, ...megérteni ezeket a rejtett színeket, és elővarázsolni.
Ismerős mozzanat az életemben, ez az ami itt tart a
kép előtt.
Közben figyelem, hogy a fekete-fehéret finoman
kissé áthangolja a kevés pink (rózsaszín)
A sötét és a világos váltakozása egyben ott van az
otthonka mintájában...
Igen. Izgalmas hozzászólás ez a Zolié.
Nincsen benne konkrét. A kép készítésekor semmi olyasmi nem volt ami valamely konkréton keresztül szeretett volna általánost bemutatni. A "kezdet", a téma a "ragyogás" volt, Azt akartam festeni. ...És erről ezek az asszociációk ugrottak be, s formálódtak ezzé a képpé. Utólag pedig teljesen jól működött az egész, mert a kezdeti célom sikerült.
Nekem így tetszik, ahogy van! Az én nagmamám is pont így nézett ki, már 65 éves korában is. Úgy látszik, hogy két generációval előttünlk, hasonlóan hírtelen öregedtek meg az emberek, ma már a 60-70 éves korosztály fiatalabbnak látszik.
Szeretem ezt a képet!
Ahogy az ember közeledik a meghalás felé, a dolgok, főként a kert egyre gyakrabban vesztik el megszokott formájukat (vagyis nyerik vissza eredeti formájukat)
Ami egyféle ragyogás.
Egy jellegzetes kézmozdulatról jutott eszembe egy másik jellegzetes kézmozdulat.
Ezt sem tudom igazából nevén nevezni, de akkor is jellegzetes. "Járás ütemében hátracsapódó-és markoló-kéz"...
leírtad, egyre színesebb lett a kép!