Ha egy képen minden részlet esetleges, véletlen vezérelt, akkor az még nem festmény, ha minden kimódolt, tervszerűen végrehajtott, akkor már nem festmény. A festmény a két véglet tág határai közötti tartományban teremt meg egyfajta egyensúlyt, a festő szándékai, képességei szerint. Ez a kép festmény a javából, akkor is ha a festő nem teljesen elégedett vele, mert ő azt látja amit nem tudott megvalósítani, míg a néző azt ami létrejött.
Nem kelattila kabaréforrumt csinálni mer csak azé beszéjjük mek a goját, hoty felnyöljön a nészetséke a képpnek. Nekkünk már mitegymer utyis kiterült, hogy a proff asz a másotik lekjoppfestő a vilákon csak én vatyok a legjop, csak ő asziszi hoty ő. De ő nemtut rendtesen leírni szafakt. Maj pemetyek ezér a Falpa és kapp töllem 5 pirroslábot a pappircsolnakjára. Mer aszse tugya rentenessen öszehajtokatni, mer hijányszot a ofodápol. A pennészkompa enél aképpnél ráment a képre, mikor kinfolt a spájszpa a almástoposzpa, atol let ijen szöld, és puhha. De a műfészi kifelyszésmotot mék tejessen nem lepte be, asz kilátszodik alolla itot.
Najlyónan" Ígymá akkor se értem. Nem vatyok ralyjongólyja az mikro szkopnak, me nem szeressem a sasjózskát. Ralyjjongólja?
Mek amúdj a gólják nem ralyjban élő csoportos élőlényk úgyse, hanem csak magányba horgyák a gyereket, és etyedül halnak ki a világbú. De esztet bisztos tuggyad, csak mék mek akartam jegyeszni, hogy bisztosabban tuggyad.
A penészet mek minek visgájják 1ébként is, me az attú mék penész, nem pedighoty moslékoskanál, mer hogyan? Nem változik asz által, hanem marad csak asz a ronda penészes. Pen ész. pendész eszpen esz
Lehetel is idekálapotba! Gonfligtuss lessz!
Nemtod milya gorrtsö? Asz edj ojan szo ami 2 szópol lett ettype rakkasztva: asz elellye: asz a gor. A gor asz hoszulápú álat. péltául "gortyuk". A gortsö tehhát ety naty hoszu tsö, és a enperek aszért belenésznek epe, hodj meklásák ami nagyon pitzi, és tugyákk etől hoty az mi? Merelötte mikorr mék nem pelenésztek nem tuták, hanem tsak asziték hoty ety pöty.
Asz a másikknefe hodj mikkrossz-kopp. A kórtsönek, mer átnefeszték hogy netugyuk milyaz.
na jófan, de mijaza kórtcső? He? Na aztat monnyad meg akkó. ha nemhiszed, meggora naty műfész fatyok!
Vaty fel akarod venni a gonfliktusot? Me akkó lehet szitujációs megódása ja dógoknak is! Tiszta idegállapotba gyöttem! Áll idegbe, állapt ideg áll a pot
Proffeszorr, tsak adigg a lyó, amík föll nem hecelsz! Ne gondollyad hoty tsak nekked potjog a fetőmak a zsebbedböl! Lemedjek a kotsmápa, benjomom a komukácilyó elősegitőmet, oszt kifelytemén nekked hoty mitet fokdos mek szagógat a gyerek a áprázoláson. Tsak birlyad öszegerebenezni. Mek malyd aho miccólol ha malyt epe a stilusba górtsö allá vesszem a éticsiggályidat.
Hátnem! Semmi szívás, hanemcsak gyün kifelé jaz emberbű az ilyesmi, a zilyen sok összevisszaértelem nélküli kép láccattyán.
Há ne is várjatok mást egy ekkora művésztű, mint én művészéntű művész. mű vész.
Nemnem, csak felgyütt a parasztművész bennem, osztan most nem értek semmitse, hanem csak naty művész vagyok, akinek nem kell semmit megindokóni, hanem nagy művészilegesen nagy vagyok művész. Én.
Há nem is láttya ja szerencsétlen mit fogdos! Minek nyomogattya jaztata mifenét? Vagy éppen szagojja? Mer akkó nem jó az ötlettye, me az ilyen hosszú dógok nem szagosak, csak jól lehet velük a hátat vakarni, de az meg má hosszabb, nem szagosabb megintcsak. Nade ha a tárgytú etérünk, akkó meg má megincsak valami rafinátcság vagyon, merhogy ugye mit nagyképűsködik? Assziszi, hogy majd így nem kerül kellemetlen helyzetbe, ha gyön a hidegháború? Jajdehogynem! Akkó mán hijába szagolgattya a hosszú bottyát, ami hosszabb, mint szagosabb persze, mer nem segít az semmit. Hanemhogy maj jól elverik a zellenségek, mer assziszik hogy meg akarja őket ütni a bottyával, ami ha szagosabb lenne, mint hosszabb, akkó meg vegyileg lenne fegyverje neki, de akkó is megütnék a szemét a zellenségek. Há kellett ez? Mé kell ijen szívfacsaró, de teljesen értelmetlen festményet rajzóni? Én má nagyon régen híres festő vatyok, de nem rajzótam még ijlyen egetverős hebehurgyaságot soha nem rajzótam egetverős soha ilyjetse
Na most nem értek egyet! Elgondolkodtam akkor vajon az én képeim mennyire lehetnek rosszul "szerkesztve", ha egyáltalán nem szerkesztem őket. Komolyan! Én pont fordítva gondolom, a festő ne szerkesszen, azt hagyja meg a mérnököknek. A festő érezze! Ennél a képnél, ahogy Niki leírta a fejet, volt egy olyan érzésem, hogy csak a papír volt kevés. Sőt amit leírtál, hogy épp elkerülte a katasztrófát, azt is érzem rajta, viszont éppen ettől lesz nem kimért és izgalmas.
Niki
Függőleges osztás.
A ladis "Aranykór" képnél nem írtam, de most akkor ide írom.
Vannak képek, melyek automatikusan rendelkeznek aranymetszéses osztásokkal. Egyáltalán: arányokkal.
Automatikusan: a festő valahogy ÍGY ÉRZI jónak.
És akkor az olyan.
Aztán van, aki mérnöki módon tervezi. ÉN emellett török pálcát. Egy festő igeni s legyen mérnök. Minimum. Ladis képe ilyen. számomra OK. Sőt. nem egy hanem rengeteg aranymetszés... arányosság járja, hatja át. nem csak geometriailag, hanem ezerféle értelemben. Ezerféle dolog áll harmóniában egymással.
Itt nálam sem távol sem közel nincs így.
A bőgő mint osztás ÉPP HOGY elkerülte a kép felezővonalát, és mértéktelenül messze van a "harmonikus ponttól", az aranymetszési ponttól.
Ahogy MINDEN ezen a képen. Mindenféle értelemben épphogy elkerültem a katasztrofálisan rosszat, és nagyon nagyon messze vagyok bármilyen harmonikus szerkezettől, megoldástól, gondolattól. Csak akartam, de világosan látszik hogy nagyon messze van. Akár ki is lehet számítani, hogy mennyire messze.
Másik: a kis fejlemaradást nem szeretem. Igyekszem olyan kompozíciót csinálni, hogy ne kegyen ilyen, Most a bőgővel kezdődött a komponálás, sajnos kicsi volt a papír...
Elmondtak itt előttem a többiek már szinte mindent, de azt még mindenképp ide kell írnom, hogy az, hogy nem a kép közepére került a bőgő, ez annyira jó!!! ( erre általánosságban meglehetősen érzékeny vagyok. ) Továbbá a fej hátsó részének kis "lemaradása" a képről, szintén nagy szerepet játszik az élethű élmény átadásában.
Hagyni kell, had csinálja a kréta.
Néha eszméletlen jó texturákra képes ha nem eröltetjük.
A "Tavasz visszhangjai' csak látszólag nehéz kép, de igazából a 80 százaléka "magától" képződött textura: a víz, a messzirét, a közelirét (alapozása) meg a ruhán sokminden...
Vannak számomra még nagyon nehezen megoldható részletek, mint pl. a haj, vagy a testen az apróbb mélyedések, erek. Hajlamos az ember túl hangsúlyosan megrajzolni ezeket, pedig néha nagyon finoman kell.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
