Egy kisvárosi váróteremben. Este.
Egy bácsit vettem észre.
Legalább 90 éves volt.
De leginkább kortalan.
A haja fehér volt, hófehér.
A megtisztultság legalapvetőbb jelzése.
Nyugodtan olvasgatott, pipázgatott, néha elmosolyodott, fölnevetett.
Már mindenki a peronon állt, a váróterem elnéptelenedett, de őt ez egyáltalán nem zavarta.
Egy vasutas - talán azt gondolta, hogy annyira belemerült olvasmányába, hogy elfelejtette az órát figyelni - odalépett hozzá és így szólt:
- Uram, bátorkodom megjegyezni, de három perc múlva tíz, és ez lesz ma az utolsó vonat.
A bácsi felnézett, és mosolyogva mondta:
- Nem, nem, ma még lesz egy... biztos vagyok benne.
De az sokkal messzebbre visz Lyonnál.
Erről nagyon rég beszélgettük. Az elején.
...
"Elbeszélés"...
látok valamit, azt akár szóban is el tudnám mondani, de nem elmondani akarom, az hogy elmondjam - szóba se jön.
DE elkezdek rajzolni. Rajzolni magamnak rajzolok... és lesz ez... (ez a kép) MAJD, ...majd ha közzéteszem a magamnak rajzolt rajzot, rájövök, hogy ez csak nekem világos, elmondom a kommentet is... hát kb így van ez.
De most itten ez tényleg a lebovsky képről jutott eszembe.
az az érdekes, hogy nála, meg nálam a cím "azonos" lenne, de nála ott a "home" a címben, ami nálam nincs.
Nálam a "home"-nek a képben "kellett volna lennie"... (Az előzőek szerint -magam számára- ott is van)... egyébiránt a kép+kommnetben van ott.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
