Ebbe viszont igazad van.
Ezerszer nehezebb a "belső axiomáimat" meghaladnom, mint a külsőket.
Szerintem tök jó hogy idáig eljutottunk ebben a megbeszéléseben.
Nekem ez nagyon jó tanulság volt.
igen ez mármint ez az alkotás, önmagában egy sikertelen kísérlet...
de sikeres mégis, mert ez így kijött
Köszönöm szépen gondolataid!
A "más terepen" még gondolkodom.

Az axiómák: irányelvek... amik valahogy berögzültek, s mindennapi lebontásuk létkérdés. A néző általában nem kezd neki saját "befogadói teljesítménye" meghaladásához. (Dehogynem )
A festő viszont alapból.

Természetesen, rendkívül sok axioma azért nem haladható meg, mert nem axioma, hanem annál mélyebb.
De ez nem látszik előre.
De mindenesetre én legalábbis kötelező érvényűnek érzem magam számára szűntelenül ostromolni őket.

Vemi: nincs tagolás, nincs ritmus, nincs kohézió.
Ezek nem is akarnak lenni. A kísérlet egész másra irányul.
szakmámban én először nem geométer voltam, hanem axiomatikus. Az egy izgalmas területe a matematikának.
Az axiomatikus az axiomákat kérdőjelezi meg (hivatásszerűen) (Miután rajta kívül azt más nem teszi)
Pl az "1+1=2" ben azt kérdezi mi a "1"? Mi a "+"?, Mi az "egyenlő"... Azt kérdezem hát... vajon mi a "tagolás"? Miért "kell tagolás"? Lehet e "nem tagolás"?
BIZTOS hogy kell?...

Nekem Atti, ebbe az utolsó hozzászólásba a jó, hogy rálát az alkotás akdozásaira.
Van akadozó alkotás. (Van nem olyen, van hogy töretlenül halad, egy röpke pillanatból, vagy egy gondolat az egész kivitelezést IS megoldja. És nálam is van ez így)
de itt nem ez van. Itt a "néha,néha...néha..néha" van

"Néha úgy érzem, hogy valami késztetésed van arra, hogy telerakd sok, apró izével a képeidet....ide még egy vonalat...ide még egy izét....ez a tükröződés a vízen túl világos lett, kicsit besötétítem...na még egy picit....most jó! "

Van ilyen alkotási folyamat.
Nem szeretném, ha mindenféle biztos kezű, biztos gondolatú, elejétől a végéig akár a kezdeti impulzustól, akár a menet-közben létrejött impulzusoktól áthatott munkamenetek mellett EZ kevésbé fontos lenne, eltűnne.

Mert ugye nem azzal van bajom, hogy nincs jól megrajzolva, mert jelenleg még nem tudom miként lehet ilyet csinálni. Érdekes, hogy egy apró dolog miatt (színkezelés), mennyire átsiklanék a kép felett, ha mondjuk egy "sima" látogató lennék. Így se elemzem annyira ki, ha most ez olyan "tompított" színekkel lenne megcsinálva, itt ülnék előtte. Ezt most nem csak erre a képre írom, hanem úgy általában, hogy milyen érdekes ennek az egésznek a működése. A másik ami picit zavar, a sok apró részlet, túlzsúfoltság. Néha úgy érzem, hogy valami késztetésed van arra, hogy telerakd sok, apró izével a képeidet....ide még egy vonalat...ide még egy izét....ez a tükröződés a vízen túl világos lett, kicsit besötétítem... na még egy picit ....most jó! Ugyanakkor sok képednél meg nem érzem ezt. Mint a Hold sötét oldalánál a felkarom, amit úgy hagytam mert tetszett, Te tuti kidolgoztad volna. Néha egy kép hibája lehet az, ami miatt szeretjük, ezért itt is csak a véleményemet mondom el, lehet jön valaki és Neki pont ez fog tetszeni, amik nekem nem.

Lehet hogy mindkettőtőknek igaza van. (vemi Atti)
Ez a kép tökéletesen inhomogén
Vagyis mialatt készült, hol ilyen kedvem volt hol olyan.
Így tehát hol betompítottam a színeket hol nem. Hol ráfestettem egy teljesen külön-megállja-a-helyét képet.
Erre mondom, hogy gyerekrajz működés.
Egy hároméves gyereket pl nem érdekel semmiféle kompozíció. szinekekt megy úgy használ, hogy benéz a filctollas dobozba, és ami éppen megtetszik neki

Én ellenék ezekkel a színkombinációkkal, ha mondjuk picit be lennének tompítva. Bár én nagyon realista vagyok, lehet, hogy ez is baj, de nem bírom az ilyen harsány színeket. Ott a jobb oldalon alul, a kislány környéke pl. tökre tetszik. Valahogy én is úgy érzem, ehhez a témához túl harsány az egész. Az a város a távolban meg egy külön képet is megérdemelne!

A színvilága egyébként valóban nagyon sokaknak nem jön be. Ezen majd gondolkodom. Ezek ilyen LEGO színek.
Lehet hogy nem ártana kiküszöbölnöm a műanyagkúltúra rám gyakorolt hatását

Ennél szebb kritikát ez a kép nem is kaphatott volna.
Merthogy sem nem absztrakt, sem nem elbeszélőgrafika, hanem új műfaj reprezentánsa, mely műfaj éppen találódik fel. Ha mégis be szeretném illeszteni a már meglévő műfajok rendszerébe hát talán gyerekrajzok működését követi.