Szerintem ezek az "érettségi fokozati szintek", és a fotóhasználati szintek két teljensen különböző dolog.
Bár hatása van az utóbbinak az előbbire. Kinek hogyan.
Szerintem például van akit teljesen elront a fotóhasználat, képtelen előrelépni a saját érzései, érzelmei használatában.
Még akkor is, ha történetesen saját maga fotózott, és nagyon megéltek voltak az érzelmei a "fotó alannyal".
Még azt is elfuserálja ami létező volt.
De van akinél nem agy van. Például nagyon is újra tudja élni az egészet, vagy akár mégjobban, vagy átértékelten...
És ebből lesz a festmény.
Szerintem Te ezekhez tartozol.
Szerintem nem azt akarta mondani, de valóban ez is benne van. A szintek, az én véleményem szerint nem köthetők ezekhez a dolgokhoz. A szintek, egyfajta érettségi fokozatok, összetettebb dolgok mint képzelnénk. A fejből rajzolás, vagy fotóról, tök mindegy ilyen szempontból.
Sándorfi mondta, hogy neki tök mindegy a modell kiléte, legyen az a barátnője, felesége, lánya vagy bárki, aki a keze ügyébe kerül. Most vagy nem mondott igazat, vagy csak nálam nem mindegy ennyire. Számomra a modell kiléte érdektelen a végső mű kapcsán, viszont a valamilyen kapcsolat Vele fontos. Ez a kapcsolat rokoni, baráti vagy intim, teljesen mindegy. Kapcsolat legyen, kölcsönös bizalom legyen és még sorolhatnám mi legyen. Egy internetes fotónál nincs ilyen kapcsolat.
Ennél a képnél nagyon sok dolog összeállt, jó fotót kaptam egy olyan modelltől, akivel valamilyen kapcsolatom alakult ki. Összeálltak a dolgok és csak ez fontos, meg a végeredmény. Sose fogom saját érdememnek elkönyvelni ezeket az alkotásaimat, és ez így jó. Mindig megköszönöm a modellnek és szeretem látni, ha olyat alkotok, ami kedvükre is való. Ez is hajt előre.
Borg szerintem azt akarja mondani, hogy létezik egy lépcső:
olyan festmények amik nem használnak fotót (semmilyen értelemben) meg amik igen.
Szerintem állást is foglal a kommentben: jó az ha valaki "fellép erre lépcsőre".
Én nem tudok állást foglalni... pedig "felléptem". Nem érzem "fel"-nek... "más"-nak érzem.
Szeretem a fotónélküliség szabadságát... ÉS (de) szeretem azt is amikor a fotó rögzíti a pillanatot, és én e rögzített pont körül, egy más minőségű szabadsággal foglalkozhatom: a konkrét pillanat köré csoportosuló érzéseim rendezésével.
Szerintem a fotó nem feltétlen "mankó", inkább komolyan vevése egy pillanatnak.
Köszönöm Dorci! Örülök, hogy tetszik!
Borg-Természetesen itt is, mint annyi más képemen a végső kompozíció eltér a fényképen lévőtől. Ezt részben az elején letisztázom magamban, részben menet közben is változtatom. Kihagyok, hozzáteszek, méretben kicsinyítek vagy nagyobbítok. Érzésre. Természetesen a fotó készítőjét is dicséret illeti, és köszönet is. Sőt a többi modellemet is. Ezek nélkül a Hölgyek nélkül, akik néha nagyon nem szerették ezt az egészet, most nem lennének ilyen alkotásaim. Nekem fontos a saját, még akkor is ha nem a saját fotó, hanem egy modellé. A valamilyen kapcsolat is fontos, nem feltétlenül kell itt intimre gondolni, nem is lehet ezt elmagyarázni igazából. Sok összetevője van ennek az egésznek, és amikor jól összeálltak, akkor születnek ilyen és ehhez hasonló alkotások. Egy biztos, ilyen jellegű rajzokhoz/festményekhez, soha nem fogok interneten talált képeket felhasználni. Esetleg nagyobb kompozíciók részleteihez, vagy direkt kérésekhez.
Egy újabb szuper pasztell rajz Attilától, ami persze nem meglepő , én azonban a modellre is kíváncsi lettem. Talán majd egy szép napon feltölt ide saját rajzot vagy festményt. Mert a kompozíció alapján az már tuti, hogy fotózni nagyon tud. Innen még egy lépés hogy elkezdjen rajzolni, ha még nem tette meg...
Ó te jó ég! Ez nagyon jól eltalált fény-árnyék játék, kompozíció és tetszik, hogy nem dolgoztad ki jobban, nekem nagyon bejön az egész. Gratulálok. Hm...
Én csak aztat mondom, hogy a régebbi aktjaimon is folyamatosan korrigálnom kellett olyan testi dolgokat, amikről azt gondolták élőben nincs jelen. DE IGEN!!! Élőben is megtalálható volt a modellen. Ebből van kicsit csak elegem és most kiborult a bilii! Amúgy a fotó okozta eltéréseket én kifejezettem szeretem, de itt nincs jelen olyan, vagy nem tűnik annyira fel. Punktum!
A második amit kiemelek egy nagyon szép kompozíció.
Pici-nagy színelemek, formák, nagyon jó arányban vannak jelen... A jobboldali nagy fekete sem zavar, sőt szépen ellensúlyoz. A baloldal "érdekkeségeinek" ellenpontja.
Nem kételkedek benne, hogy ez így is van. Bár a fotó is "torzíthat". Úgy gondolom, hogy addig szabad egy fotó után menni, amíg az a manuális átültetésben nem zavaró. Erről sokat vitáztam a férjemmel, amikor perspektivikus belső tereket készítek. Lehet, hogy szerkesztve jó, de mégsem.
Különben a padló valóban csodás.
Köszönöm! Eredetileg egy nem keresztben csíkozott, laminált padló, de én így alakítottam át. Néhány vonal az egész egyébként, nem kellett sok a hatás eléréséhez. Valóban, ahogy telik az idő egyre magabiztosabban nyúlok ehhez a krétához, de van még mit tanulni. A könnyedség egyedül a lábakon nincs jelen, azokkal megszenvedtem, de a többi rész valóban hamar ment és lazán is.
Én a lakkozott parkett (?) kő (?) világát emelném ki rögtön elsőre.
A pasztell alkalmas erre a csodára: (szerintem más technika nem -vagy csak keservesen)
Van saját színe, van rajta árnyék, és tükrözni képes. Ezt egyszerre. Ez három dolog.
Itt ennek a pasztelltechnika adta lehetőségeken belüli maximális megoldására való törekvés van jelen.
És nem elhanyagolható hogy nagyon könnyed, laza, "biztoskezű" módon.
Köszönöm, megnéztem képszerkesztővel, egymásra raktam a fotót meg a képet, és pont az alsó lábszárak hosszával nincs semmi baj. Máshol vannak eltérések, még javítani is fogok egy-kettőt, de ott nincs. Sokat dolgoztam azokkal a lábakkal, csalóka a póz egyébként, illetve a Hölgy is alacsony termetű. Azért írom ezt ide le, mert az utóbbi időben kapok ilyen megjegyzéseket, és sokszor indokolatlanul (sokszor nem és azt köszönöm is). Én úgy vettem észre, az emberi test hihetetlenül sokfajta, vannak eltérések is, nem is kevés.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
