Vili: én ezt egy picit árnyaltabban gondolom.
Valmi szerencsés véletlennek gondolom, hogy összefutottam a "Sajáttechnikám"-mal. Szerintem mindenkinek van sajáttechnikája, csak nem biztos hogy rálel. Időben. Jóidőben.
Mindenki kompatibilis egy adott technikával.
Én nagyon sokáig az oljafestettem, és baj volt, valami nem stimmelt. Én hoztam magam, az olaj meg hozta magát, nem volt kompatibilis.
Ez az anyag, (nem a pasztell, hanem konkrétan ez az anyag amivel dolgozom) egyszerűen kínálkozik arra, hogy kísérletezzenek vele. Nekem meg a kísérletezés a lételemem. Nyughatatlan, kiszámíthatatlan... folyamatos változás: így lettünk barátok, s élünk együtt 25 éve...
Ami itt új az az, hogy hatalmas (fölöslegesen sok) "fehérkupacok" vannak a fehérek helyén. Ezekre ujjunkkal (pl mutató) ránehézkedünk, picit várunk (kéz-hő átadás) majd erősen nyomva tartva "elhúzzuk"
Az anyag "kifogy" az ujjunk alól:és ráadásul épp abban az "ütemben" ahogyan a fény fogy a valóságban.
ha a húzás irányába más színek vannak azok belekeverednek a húzásba. Szinezik a "fénysugarakat".
(Lehet vele játszani, hogy ezek a "mellékszínek" mikor hol mennyire keverednek bele a főszín elhúzásába)
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
