Thomas: én egy olyan világot látok , ami van, a festő elérte.
MOST.
Itt a tavasz, a természet, mindenki pakolja föl festőcuccait, kinek milyen van..indulás kifele
dobálja ki fotóit, vagy csúsztassa a fiók mélyére,..
a tél hosszú volt, meg a lámpafény, a 3 dioptriás szemüveg,
Áttörés (vemi) bizony: nincs beltér, nincsenek régi csajok, egyálatlán semi emberlány nincs itten: csak a természet, eredeti kedves ember-gyógyítós mivoltában.

Nyitás.

Van atmoszferaja, ami vonza a szemet. Egy olyan vilagot latok benne, ami letezik , de valojabol meg sincs. Ez a festo vilaga, amit kivetitett magabol, talan azert, hogy mas is lassa.

Inkább csak fess! Köszi!

Egyetértek Vemivel szépen megfogalmazta, nekem is első látásra az jött be hogy van zamata a képnek és ízes és ha végignézted betelsz vele mint egy különlegesen jó vasárnapi ebéddel (na még a végén írni is fogok-de jó ha ilyeneket hoz ki egy kép az emberből)

Jól látod, valami ilyesmi történt. Igazából nem is emlékszem a folyamatra, csak úgy megtörtént a kép.

Köszönöm! Remélem nem egyedi eset! Nagyon gyorsan készült és nagyon gyorsan abba is hagytam, még a finomkodó fázis előtt. Egyre jobban megy ez az abbahagyás.

Ennél a gondolatodnál meg kell álljak egy (kitérő) gondolatra, mert oly lényeges. Sokan próbálták már meghatározni, hogy ki a festő. Festő az szerintem, akinek ha egyszer egy dolog az eszébe (lelkébe) jutott, azt nem felejti.
Jöhet minden, az élet dolgai, évek, 10 évek... nem felejti. az az övé, az ő dolga, meg kell csinálnia. Van aki hozzá se jut, pl a nagypapám, 60 éven keresztül... aztán valaki hozzájut, anyagok vannak a kezében, de jön a technikai inkompatibilitás, sikertelen kísérletek...
Aztán van még az aki megcsinálja, de érzi hogy nem jó...
és akkor nem kezdi azt mondani, hogy jó...

Szóval festő az aki ilyen mértékig hűséges.

Ez egyébként egy olyan tájkép, amit már 20 éve szeretnék megcsinálni, már nem pont Zalakarost hanem úgy az egészet, ahogy most itt van. Itt jön be a képebe, amit írtál, hogy ha az ember megtalálja a saját technikáját, abból milyen hihetetlen dolgok születnek és mennyire könnyedén, amik ott voltak a festőben csak nem tudta "kifejezni". Az olajjal én is úgy voltam, van akinek könnyedén megy, mint nekem ez a pasztell mondjuk, és van akinek nem akar összejönni. Nekem se akart összejönni, egy ilyen képet még most se tudok elképzelni olajjal. Egyelőre! Azért nem adom fel a dolgot mert nem szokásom.

Meg a másik...
A Neocolor II valami hihetelenül jó lenne tájképekre, de én ezt sose próbáltam ki rendesen. Azt láttam, hogy lombokat, vizeket, eget, felhőket mennyire JÓL hoz.
Mi az hogy jól... hát az, hogy van a látvány, aztán egy érzés, és akkor meg kellene festeni, és csinálod és az történik.
Az történik aminek kell, könnyedén, erőszak nélkül, szöszölés, kínlódás nélkül. Megy át minden a képbe.

Ez különösen érdekes akkor mikor az ember a szabadban dolgozik... és igen az idő is számít, 2 óra, -4 óra egy fél nap... talán a fél nap az ami ilyenkor egy "optimális idő"

Nem tudom én se hogy mért nem nézik meg a tájképeket, vagy legalábbis sokkal ritkábban mint egy bármilyen aktot.
Asszem a tájkép nem pillanatnyi élvezet, hanem sokáig tartó együttélés. tehát ha valaki egy tájképet kitesz a falára arra még az unokái is emlékezni fognak. "Nagypapinál emlékszel, a komód fölött volt a Zalakaros"...

Én megnéztem és szerintem az egyik legjobb képed

Érdekes egyébként, hogy az embereknek mi tetszik jobban. Nekem még mindig furcsa ez, lehet meg se szokom soha, hogy egy ilyen tájképet szinte meg se néznek. Köszi!

Kell egy kis séta ennyi fókuszálás után. Jó kis mozgalmas táj, mégis békés.

Köszi! Csak egy kis gyakorlat volt estére, alig 2 órás meló! Jól esett!

Waooo! Tájkép! Tetszik. Ott a bal szélen az a kis nádas a legjobban, az a narancsos