Jó hát minden nap nem lehet sorsportrékat csinálni, nem is kell szerintem. Azt a képet se lehet összehasonlítani ezzel, hiszen teljesen más, minden tekintetben. Örülök ha ez tetszik Nektek! Köszi!
Egyetértek Miklós, de azért ott motoszkál az emberben, hogy minél jobb legyen az előadás technikailag meg anatómiailag, még ha ez nem az elsődleges célkitűzés, akkor is.
Ugye a képeim többségét én is fotózom, egy ilyen fotózás hangulatát elő kell készíteni. Mind a modell mind a fotós (jelen esetben én) megfelelően rá kell, hogy hangolódjon erre a néha nagyon száraz dologra. Sokszor nem móka és kacagás ez az egész. A fotózás előtt én kitalálom kb., hogy mit szeretnék, aztán jön a fotózás, ami sikerül, ahogy sikerül. Általában nem úgy, ahogy azt elképzeltem. A legjobban azokat a fotókat kedvelem, és azok is sikerülnek jobban, ahol a modell nem előre beállított pózban van. Éppen ezért folyamatos kommunikáció van a modell és közöttem, elfelejtődik a fényképezőgép. Amikor megvannak a fotók, akkor jön az utómunka, torzítás csökkentése vagy különböző szűrők alkalmazása. Általában két képről festek, az eredetiről és a megbuheráltról egyszerre. Sokan csak a végeredményt látják, a mögötte lévő óriási munkát nem. Máshol is írtam, hogy nagyon fontos a modell és az én kapcsolatomban a bizalom, akár barátnőről van szó, akár nem, illetve az egymásra a ráhangolódás. Ezt az egészet én munkának veszem, az elejétől fogva úgy állok hozzá, másképp nem lehetne csinálni.
Félreértesz
Én magam is ALAPBÓL nem fotókövetek, érzést csinálok, DE...
Aztán elfáradok ,és mikor (szerintem) készvan... amit érzésból akartam volna,
vagy esetlegvalami tök más - de az tetszik)...
egyszóval kész van - a "lényeg" - DEAKKORMÉG egy csomó minden nincs kész, és akkor pusztán pl fáradtságra hivatkozva, bizony fotó követek a kép hátralevő részében...
Lényeges dolog ez, lényeges probléma, mert utána épp a "lényeget", az érzést, stb, ami már kész volt, abszolúte tökéletesen el lehet szúrni ezzel. Ezzel az "utómunkával"...
"utó-semmittevéssel"
Én pont fordítva próbálom, lemondok a fotó követéséről, mondjuk ott van az arc és már bennem van az érzés, amit ki akarok fejezni és elkezdem úgy alakítani. Nagyon érdekes a dolog, mert pár éve még képtelen lettem volna erre.
Ez a kép nem néma.
Döbbenetes az arca pl., meg még sok minden.
*****
"valóságtapasztalat-korrekciózott" dolgot arra akartam elmondani, hogy én magam is rettenetesen sokszor esem bele abba hülye helyzetbe, hogy, pl van egy fotóm, egy mankóm, és elfáradok, vagy lemondok a kép teljes belső tapasztalatokra épülő végigviteli kivitelezéséről, mondván:"hm, a lényeg már megvan"... nem is azt akartam esetleg... lett egy "lényeg"...
És minden ami utána jön, begyakorlott manuális... pl fotókövető tevékenység.
Ezt meg nem tudom megítélni, hogy ilyenek-e a képeim...ezt eldönti a néző. Én annyit tehetek, hogy belerakom amim van, aztán hagy szóljon. Vagy maradjon néma!
Az "ellendolgozás".
Ha van egy élő modell, vagy fotó, vagy kitalált szituáció: mindegy. MINDEGY, mert létezik egy tapasztalat. Tapasztalat a pl. nőről, ami mindent felülbírál.
Ez az ami az anatómiát a fotót, fotótorzítást, üldögélő élő modellről adódó képet, egyáltalán MINDEN "ADÓDÓ" KÉPET helyrebillent.
Ha nem: akkor adódik a nézőben probléma.
Nem azért adódik, mert nem "fotó-helyes", hanem azért mert nem "valóságtapasztalat-korrekciózott".
Na megnéztem! Az arc túl széles lett, azt még tudom korrigálni, nagyjából stimmel minden, a fenék a fotón jobban kint van, illetve a bal láb feljebb van egy picivel. A bal kezét az optikai torzítás miatt eleve nagyobbra vettem, lehet azt a bal lábat is vehettem volna nagyobbra. Ezek az apró hibák amúgy baromira idegesítenek, de tudom, hogy csak a gyakorlással lehet kiküszöbölni őket.
Most átmegyek vemibe
Ez csak a 2., 3,-ra vonatkoz:
Ne a képszerkesztőn nézd
Vemi a "Mozdulat" képemnél megdolgoztatott rendesen...
minden Ok képszerkesztőn... bele se fogj.
Először azt gondoltam, hogy ez valami "érzés dolog" amit mond.... de nem.
Egyszerűen az van, hogy először világossá kell tenni a (statikai) helyzetet agyilag, és utána tökmindegy hogy élő modell, fotó, vagy gondolatban elképzelt dolog: csalhatatlanná válik az ember, és ezeknek "ellen dolgozik".
Mindegyiknek.
Megyek összenézem képszerkesztőn! A gumival egyetértek, az olyan lett, baromi nehéz volt a kezeket megcsinálni valóban, kicsit fel is adtam a dolgot ezen a képen. Na majd jövök és elmondom mi nem stimmel a felsoroltakból.
(-)
1. A jobb térd színezése átmegy "patriciás gyümölcsbe", ami (lehetne éppen...de sehol nem ellensúlyozódik)
2. Ami nagyon durva a bal láb statikus szerepe. A lány leült, ha csak ülne így, akkor se lenne jó. Tudom hogy "kitámaszt", de akkor is ez egy nagyon nehéz statikai helyzet....
Főleg a jobb popsin nehézkedik.... de nem teljesen... a kitolt láb, a bal kéz is pici ellentartásokat valósít meg...
Ebben a statikai szituációban SEMMI nem stimmel. A bal láb valahol messze van és erőtlen, a bal kéz alja nincs a valós talajon, a jobb kéz pedig "ellennyom".
3. A fotó rövidülések. Szokásos.
A fotózás centrumához közeli dolgok nagyok, a messziek picik.
Hiába gondolod, hogy ez "ÉPP AZ, amit te akarsz kihozni" hogy a lány arca legyen túlzottan hangsúlyos: kell a többi dolog is, és baj, hogy ezek "túl kicsik". Rosszul bízol a foto-masina torzításában - neked kell majd egyszer csak "saját torzítást" kitalálnod, ha ennek szerepet szánsz.
4. A kezek gumisak, guminősek. Miután láttam a mai képed, erről nem mondok semmit, mert annál a képnél meg nem: így világos, hogy tudod hogy mikor nem.
***
(+)
5. Nekem a környezet nagyon tetszik. A hangfal pláne.
Hát zene van. Zene mindig van. Hétköznapkor, drámakor, leöregedéskor, megfiatalodáskor. Mindig.
És szerintem valahogy ezt jelezni is kell a képen.
6. Szerintem ezzel a képpel nagyon nagyon megdolgoztál.
Ez nálam nagyon fontos, ezért is hagytam ott (többek között) azt a hangfalat, ezek teljesen hétköznapi pillanatok valóban, de azért mindig igyekszem belecsempészni valami plusz dolgot. Több kevesebb sikerrel. Köszönöm!
Kedves Attila!
Nekem egyre jobban tetszenek a festményeid. Olyan természetesek, az életből kiragadott pillanatok. Talán hangfal van a hölgy mögött, esetleg jógázik, vagy másképpen kapcsolódik ki, de mindenképpen zenei kísérettel, vagy meditációval. Csak ez jutott az eszembe, ahogy a képet néztem. Gratulálok, az arc is nagyon kifejező!
Nem is tudom..biztos van valami jelentősége, hogy ott hagytam. Amúgy se szeretem az idealizált környezetet, ezek nekem nem fontosak, hogy "tiszták" legyenek a képeim.
Nekem ez a kép nagyon tetszik. Finoman tompított komplementer. Szépek a ruha fényei is.
Talán az a hangfal nem kellene oda. Vagy nem az a tárgy. Annak a három sötét "pöttye" eltereli a figyelmemet. A kör, amúgy is egy domináns forma. Most így érzem.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Én annyit tehetek, hogy belerakom amim van, aztán hagy szóljon. Vagy maradjon néma! 
