Jaj, mi is folyton mozgásban voltunk bújás közben, fenn is akadtam a drótkerítésen.
A függöny mögött, az egy tuti hely volt. Akkor még befértem mögé.
Már alig várom, hogy unokám legyen, akkor "igazoltan" játszhatok.
Az ipi-apacsos változat bizony lényegileg más.
A bújó nem "passzív" (nem inaktív) annyira... nagyon fontos különbség! Én az egészet (képet) pont a "bújó" "elbújt" (kisgyerekek) szempontjából néztem, holott az alkotás a kereső szempontjából készült (pl : címe) holott, hát a látvány már a képé, csak az elbújt szempontja ilyen kezet aki a pl függöny mögött tapogatóz, az lát aki el van bújva....
Na szóval, ipiapacs...
Nálunk volt egy ennél még népszerűbb változat, (ehhez jó nagy tér kellett) nem fix búvóhelyek voltak, hanem figyelembe véve a keresés menetét az bújók át surranhattak másik helyekre (Hasonló nem "inaktiv" szituáció, mint az ipiapacs.)
***
Mostaniak játszák e? Nem tom... mi igen
Azért vagyok ilyen művelt mert igen sokat tartózkodtam a függöny mögött mostanság.
Szerintem minden kisgyerek szivesen játsza ha bevezetik a szülei vagy, urambocsá a nagyszülei .
Köszönöm Nordwick. Jaj a bújócska a legjobb játék a világon. Nem is tudom, hogy a mai gyerekek játsszák-e még. Főleg az ipi-apacsosat szerettem.
Vili: a digitális azt jelenti, hogy számítógépen készült, digitális táblát is használva. Ezután vászonnyomat készül belőle a megadott méretben. Zárt sorozatok.
Nagyon izgalmas kompozíció. Tulajdonképpen minden alkotóelem síkbeli, mégis komoly térélményt eredményez.
A "tér" komoly dolog, bonyolult, egy kisgyerek nehezen tudja feldolgozni, könnyű benne elveszni. A gyerekálmokban például gyakran nagyon bonyolult-térösszefüggések jönnek elő, (össze kapcsolódnak különböző valójában távollevő helyszínek...
A "feldolgozásra" szolgál szerintem az is, hogy a gyerekek szeretnek bújócskázni. A "megtalálás" ( "újra egymás-ratalálás" ) feloldja bennük ezt a (téri) "elveszettségi feszültséget" (félelmet), amit "elbújva" tapasztal.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
