kicsit szégyellem magam amiért nem nézelődtem itt kimerítően alaposan körül, így ez a kép is kimaradt eddig. nagyon változatosak és (nekem) sokszor újszerűek is a képeid, csak azért írok ehhez, mert mostanság igyekszem némi digitális tudományt magamra szedni. szóval jó, na :-)
Köszönöm szépen Erzsike! Jól gondolod. Igen, belekerülünk egy rendszerbe, ami visszafelé számlál. Lehetnek társaink, barátaink az úton, de amikor döntést kell hozni, akkor csak magunk vagyunk. Úgy is dönthetünk, hogy mások döntsenek helyettünk, de az is a mi döntésünk. Ez az "egyedül járás" nem feltétlen rossz dolog, csak felelősség teljes. Ránk nézve mindenképpen.
Rám igen nagy hatással (volt) van ez a képed, bár nem tudom úgy megfogalmazni, ahogy az előttem szólók! A címe alapján, valamint az ábrázolás is, tökéletesen megfogalmazza a lényeget. Én úgy gondolom, hogy ahogy megszületünk, belekerülünk egy "mókuskerékbe", mely szinte óramű pontossággal forog. Igen, ilyen az alkotó ember élete is, de még lehetne sorolni azt a napi rutint, mely behálózza az életünket. Csodálatos kép, illik rá a tökéletes szó!
Köszönöm mindenkinek, hogy értitek.
Igen Pat, ez az. Nekem is a kedvencem. Ezért is lett a kiállításom címadója.
Nordwick, Attila, én is ezt gondolom az életről. De az alkotó ember útja is ilyen.
Pontosan húsz évvel ezelőtt kezdett foglalkoztatni ez a megoldás. Már többször nekifutottam, de most jött össze. A vicc, hogy ez volt az első digi képem. Lehet, hogy nem is kellett volna többet csinálnom.
A cím... a cím (a címmel együtt a kép - a képpel együtt a cím) elképesztő mélységekbe visz.
***
És van egy Mátrixos vonzata is... a Mátrix nekem egy komoly film, de ez a kép sokkal sokkal többetmondó.
Heidegger "Lét és idő"-jénél is mélyebb. Mélyebbre hatol.
Nekem
Ez.... igen egészen pontosan ez az a fénytani helyzet !!!
Egészen pontosan az Amalfinál is ez...
Próbáltam leírni... ottani 20:23:32 es hozzászólásomban.
Ott picit bonyolultabb a középtérrel van bonyolítva... de így is működik, a középtér nélkül is.
Bocs kicsit a jelen relációkba belemerültem....
A kép gyönyörűség.... , elképesztően szép...
Még Anne Geddes fotói jutnak eszembe, de ő túl...túl ...nem tom, az ő kisbabái virágszirmok lágy ölelésében, sok sok puhaságok közt jelennek meg...
Ez itt egy nagyon nehéz-nehéz valóság.
Igazabb.