Köszönöm! Tervezem egyébként, hogy kiülök valahová ezzel a pasztellel és rajzolok úgy is. Régen szinte minden időmet kint töltöttem és kezd hiányozni. Egyébként szerintem sokkal könnyebb úgy alkotni ha saját az egész az elejétől fogva. Már ott elkezdődik az alkotás folyamata, hogy kimegyek fényképezni, mert már a téma, amit lefotózok rám jellemző, aztán az utómunkálatok is nagyon meghatározók tudnak lenni. És a végén a rajz. Ezek összessége adja a csak rám jellemző művet. Már ha a néző rám van hangolódva!
A Márvány I óta már több jó képet is létrehoztál, de ez a kép szerintem ismét kimagasló minőséget képvisel. Érzéseket támaszt... bennem legalább is igen. Az egész kép tetszik, de ha ki kellene emelnem dolgokat róla akkor azok a következők lennének: a pad, a fatörzs, a fű, a ház előtti bokor, a kerítés, a kerítés mögött az udvaron lévő lévő fák + a fény-árnyék kontrasztok. Örülök, hogy vannak még olyanok akik ha nem is élő beállításokról, akkor saját fotók alapján dolgoznak mint te. Azt hiszem ezért is van plusz töltet a képidben.. ezért őszinték. (A hibák meg nem érdekelnek mert még nem láttam olyat még a nagyok között sem akiknek nem lett volna egy-két olyan képük amiben nem csúsztak volna bele hibák... ez viszont hibátlan szerintem !)
Igen, az ablakon gondolkodtam dolgozzak-e még, de úgy döntöttem ne vonja el a figyelmet, ezért úgy maradt. Tanulgatom a technikát és remélem tényleg bármit meg tudok majd valósítani 20-30 éven belül!
Hihetetlen jó!Mintha mindent meg tudtál volna valósítani,amire törekszel illetve törekedtél mindig is!(talán a ház ablaka egy pirinyót kilóg a tökéletességből de ez csak szőrözés! Egyszerűen nagyon ott van!
A másik mumusom sokáig a bokrok meg fák leveleinek az érzékeltetése. Egyszer véletlenül olvastam valahol (nem képzőművészettel kapcsolatban), hogy a rajtuk átszűrődő fény tulajdonképpen a NAP lenyomata, tehát sok kis korong, melyek egymásba érve már elvesztik a korong alakjukat, de tulajdonképpen sok korongot kell rajzolni.
Érdekes dolog ez amúgy. A fűnél tulajdonképpen sok X-et rajzoltam a lapra, időnként egy-egy vízszintes vonallal áthúzva, majd a végén elszórtan rávittem erősebb részeket. Az elején nagyon rosszul nézett ki, de szépen lassan elkezdett fű kinézete lenni. Ezt csak azért írom le, mert volt már velem ilyen és félúton abbahagytam, pedig ha folytatom lehet jó lesz az eredmény. Rá kell érezni a struktúrára valahogy és szépen felépíteni a textúrát.
Ezekkel a texturákkal szerettem volna folyatatni a neocolor leírást. Legalább 30 különböző ilyen van. Nekem most a "pici gödröcskést" sikerült valahogy "elkapnom"... A fakéreg a "görberecések" alfajába tartozik nálam... és be kell vallanom nincs jó módszerem rá. (csak kikínlódom) ... nem tudok még kaviccsal borított felületet se (pl sóderkupacot) ... :-(
Most csak a technikáról:
Ez a kép azért nehéz, mert tele van "texturált" felülettel. Ezeknek rengeteg fajtája van és mindegyik egy külön "trükk".
Itt ez nagyon meg van oldva. (Ráadásul nagyon nagy fány-árnyék tartományban) Kapásból 4 textura-féle: "a szálcskás" felület (pl fű) (az nagyon nehéz), a fakéreg (az is), és a "fal", az nem annyira nehéz, (dehogynem - de talán abban szerez az ember először gyakorlatot), és a "pelyhecskés"... az is gyönyörű itt (fák, bokrok).
A csillanás a kertipad háttámláján más dolog, az is nagyon tetszik.
(És még egy csomó dolog)
Mindenkinek köszönöm!
Valóban nyugalmat áraszt maga a hely is, ahol az eredeti fotó készült.
Érdekes Kamilla absztrakt megjegyzése, mert mostanában foglalkoztat a realista-absztrakt összekapcsolása, sőt a még realistábbé is.
A technikáról csak annyit, hogy így füvet még sose rajzoltam és féltem is tőle, de rájöttem a mikéntjére. Az volt a kép legérdekesebb része rajzolás szempontjából.
Darky szerintem nem az a lényeg, hogy meddig tart eljutni idáig, hanem, hogy csinálni kell folyamatosan, és a többi kialakul.
Nekem nagyon tetszik ez a képkivágás! Mint egy sakktábla fekete fehér mezői a kép négy részbe osztottságával. Ez a látszólag egyszerű téma, fényeivel és árnyékaival egészen "absztrakt geometrikus" ízű.