Húúú ha el tudnám mesélni jelenleg az a fa mit jelent számomra...de nem is akarom. Egyébként ez itt van nálunk, a faluban, ahol mindig is (kisebb megszakításokkal) éltem. Régen fotóztam, régen itt lapul a gépen és most ért olyan hatás, hogy belevágtam. Számomra egy hihetetlenül bonyolult, összetett jelentése van a képnek, ha ezt más is érzi, az külön öröm. Akkor sikerült túllépnem a csak realizmuson.
Hervay Gizella valmelyik versében van ez:
"Ez a fa most kilép a többi közül mert szólni szeretne".
Pilinszky: "Igen a lomb. A lomb tovább ragyog"
...
A fák élőlények, de másképpen mint mi. a festő meg a költő el tud jutni oda, hogy átlépje ezt a élő-dimenzióhatárt, létforma határt.
Különleges térbe kerülünk ilyenkor.
Ilyenbe. mint itt a képen van.
Álomban is van ilyen tér, ilyen fényviszonyok...
Éjszakai napsütésnek hívtam gyerekkoromban...
(Amúgy csak keresgélem a szavakat....
Még az az érdekes nekem, hogy a fázisrajzok elején már elkezdett kiemelkedni a reális térből a fa)
Valóban " időtlen". Van benne valami nem e-világi. Mint amikor a természetes fényforrás megszűnik, meghal a nap, csupán a mesterséges fények világítanak. Érdekes ötvözete a realisztikus és elvont ábrázolásnak. Dermesztő a csend.
Köszönöm! Igazából itt arról lenne szó, azon túl, hogy saját az egész meg valami kis mondanivaló is legyen benne, hogy egyes textúrákat miként lehet a lehető legegyszerűbben megcsinálni. Még mindig csak ismerkedem ezzel a pasztellel és érzem, hogy jó sok dolgot nem tudok. Illetve azt is, hogy ha ezt én ki akartam volna dolgozni hiperrealista képnek, az még rengeteg munka lett volna.
Köszönöm Márta! Azért még annyira nem, de igyekszem.