Mindkettőtöknek igaza van, már azzal kapcsolatban hogy milyen különbségek vannak kettőnk -nem csak technikai- hanem egész festéssel kapcsolatos felfogásában.
Az a jó, hogy sok ilyen különbség van.
A másik jó, hogy ezeket valahogy már ki is tudjuk mondani.
Érdekes amit írsz Attila! Úgy gondolom, a felépítettség mindkettőtöknél nagyon gondos és apró lépésekben történik.
Szerintem nem a technikai különbség a lényeg, hanem az, ahogyan a "fényt" megközelítitek.
Nordwick azt az állapotot "rögzíti", amint a fény éppen megszületik, és kellő hangsúly ad a témának. Te azt az állapotot, amikor az árnyék megszületik és eljut egy utolsó stádiumig, amikor még "csattan" a mondanivaló. Eszközötök fény-árnyék, csak ellenkező irányból.
Nordwick viszont totál másképp használja ezt a pasztellt mint én. És nem csak technikailag, felfogásában is, valahogy másképp áll hozzá...mintha durván,határozottan odatenné magát, én viszont viszonylag puhán,finoman építem fel a képeimet. Én rengetegszer kihasználom a papír adta lehetőségeket, hihetetlen finom árnyalatokat lehet nagyon vékonyan bedörzsölt krétával elérni, nordwick viszont mintha a krétából indulna ki. Lehet rosszul látom, de ilyen érzéseim vannak, és ezt is csak azért írtam le, hogy ugyan abból az anyagból hányféleképpen lehet építkezni. Érdekes.
Szerintem is járható út. Különösen, ahogy Attila teszi. Attila egészen másképpen használja a fotóit ilyen célra.
Valamit tesz, vagy elvesz belőlük, nem képi elemeket, hanem valami atmoszferikus dolgot.
Más:
Ezen a képen pedig Nordwick fénypöttyei olyanok, mintha kommunikálnának egymással.
Ez majd megér egy újabb beszélgetést. Sokaknak idegen a fotószerű alkotás, de én meg szeretném mutatni, hogy lehet fotószerű alkotásokat is csinálni ha az az alkotás a miénk az elejétől fogva. Ez már régi harcom amúgy. Természetesen nem ízlést szeretnék formálni, csak szélesíteni az emberek látómezejét és rámutatni, hogy stílustól független a jó. Az én képeim nagy többsége saját, tehát nem az internetről letöltött fotó alapján dolgozom, azokat a fotorealista rajzokat én se kedvelem. A művészet lényege a kitalálás/megvalósítás lenne, egy folyamat, az eszköz már más kérdés, legyen absztrakt vagy fotorealista, lényegtelen. Ahogy nekem tetszik egy absztrakt, úgy tessen másnak egy fotorealista mű és ne legyen kapásból elutasítva csak a technikája miatt. Így gondolom!
Köszönöm a gyors választ. Most vidéken vagyok, és itt nem tudok hozzájutni a Neocolor II-höz, de ahogy felutazom Pestre, venni fogok, és kipróbálom. Már a Fórumban közölt bemutatód is nagyon kívácsivá tett.
A Neocolor II szerintem alkalmas arra is amire te vágysz.
Még nem vizes változatban is.
Játékos és nagyon rugalmas anyag szerintem, mindig olyan formát ölt, amilyen a "gazdájának" jó. :-)
De még az is lehet, hogy Neked a vizes változata fog nagyon tetszeni. :-)
Kedves nordwick! Tetszik ez a tanulmány, annál is inkább, mert engem is nagyon izgatnak mostanában a pasztellben rejlő lehetőségek. Attila Időtlen című képét is remek alkotásnak tartom, de a stílusomtól idegen a fotószerűsége. Én úgy szeretném kezelni a pasztellt, mint az akvarellt, szabadon, könnyedén, nagyvonalúan. Ragyogó pasztellmunkáidat látva tőled bátran megkérdezem, járható út ez a pasztellel? Vagy ez az anyag eleve olyan, hogy nagyobb fegyelmet követel?
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
Az a jó, hogy sok ilyen különbség van.
A másik jó, hogy ezeket valahogy már ki is tudjuk mondani.