Kedves Prof! Az eddigi hozzászólásaidat is nagyra értékeltem - a "másik helyen" is -, és örömmel fogadom a jövőben is, ha bármilyen gondoltatod támad valamelyik képemmel kapcsolatban.
Tudod Attila, (mennyi drusza van ezen az oldalon?!)) nagyon tisztellek ezért a hozzáállásért!
Az én hozzászólásaimmal valszeg nem leszel majd előbbre, hiszen a nálad előrébb járóktól tudsz tanulni, és lássuk be, én még magam mellett sem tartok, nemhogy akárki előtt
Örülök, hogy erre az oldalra vetett a sors, és Attila
Örülök, Prof, hogy tisztázódott minden félreértés, és egyáltalán nem bánom, ha kritikát írtok valamelyik képemhez. Nagyon sajnálom, hogy az az említett privát üzenet, még a "másik helyen" azt eredményezte, hogy nem írtál több megjegyzést a munkáimhoz. Én azért jöttem át ide, mert tanulni szeretnék a nálam előrébb járóktól, és remélem, hogy a jövőben te is megosztod velem a gondolataidat.
Igy a megbeszélés végére még én is odabiggyeszteném, hogy én sem megbántani, vagy sértegetni, kiosztani akartalak.
Itt egyszerűen kötetlenebb stílusban is szoktunk beszélgetni, nem úgy, mint egy "másik helyen", ahol vérig sértődik bárki, ha ilyeneket mernek neki írni, vagy kritikával illetik.
Az ilyen dolgokból még nem nagyon emlékszem, hogy sértődés lett volna itt, illetve veszekedés, tehát ez sem annak indult.
A képet pedig még meg is dicsértem
További jó alkotókedvet!
Nincs semmi probléma, Attila. Első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem akarsz szándékosan kötözködni. Mivel tőlem idéztél, így szerencsétlen módon magamra vettem a többieket is. Örülök, hogy tisztázódott ez a félreértés.
Nincs kioktató stílus, tényleg csak a véleményemet mondtam el a témával kapcsolatban. Felvetődött egy gondolat és arról beszélünk itt...jó nagy általánosságban, nem konkrétan neked címezve. Az, hogy a képed alatt jött elő, hát ez van. Szoktunk képek alatt véleményt cserélni,szerintem tök jó dolog.
"Erre privátban közölted, hogy ez a saját utad, és nem érdekel a "megszokott" út."- Még erről se alkothatok véleményt, mert nem tudom, hogy értetted....én csak ezt a gondolatot vittem tovább. Ha félreérthető volta, bocsi!
Attila!
Nem is gondoltam, hogy sértegetni akarsz. Írtam is, hogy nincsen bennem semmi sértettség. Én csak erre reagáltam: "A saját út nem a magamtól megtanulom a technikát, és majd én jól kialakítom a saját stílusomat jelenti! Pont ellenkezőleg, a minden megismerését, tanulmányozását és a sok próbálkozást jelenti".
A legelső dolog ugyanis amire rájöttem, hogy nagyon sok dolgot nem tudok megtanulni magamtól, sem a rajzban, sem a festészetben. Ennek megfelelően igyekszem mindenféle technikával megismerkedni és a nálam tapasztaltabbaktól tanulni. Akkor mi ez a kioktató stílus? Sosem mondtam magamról, hogy hű én aztán már mindent tudok!
Nono! Én egy tendenciáról írtam illetve kifejtettem valami kapcsán az álláspontomat. Nem sértegettelek, itt nem szoktuk egymás sértegetni. Egyébként rengeteg technikai leírás is van a képek alatt, amiket majd jól összegyűjtök. Sajnos tényleg kevés a leírás, de legalább ezen az oldalon rendszeresen megosztjuk a gondolatainkat egymással.
Kedves Attila és prof!
Köszönöm mindkettőtöknek ezeket a tartalmas zzászólásokat. És - bár jól kiosztottatok - sokat tanultam a leírtakból, és nincs bennem semmiféle tüske. Ám én is hadd mondjak valamit. Való igaz, hogy nagyrészt öntevékeny módon szereztem meg eddigi szakmai ismereteimet, de az nem áll, hogy zsigerből elutasítanék bármit is. Rengeteg kutakodás, a régi mesterekkel való ismerkedés, művészettörténeti olvasmány, az izmusok feltérképezése áll a mostani tudásom (vagy inkább állapotom mögött). Soha nem szégyelltem tanulni másoktól, sőt mindig köszönettel fogadtam, ha valaki megosztotta velem szakmai műhelytitkait. Sajnos, ilyen élményben ritkán volt részem. De például nordwick Neocolor ismertetőjét óriási örömmel fogadtam, kár hogy nincs több ilyen a Fórumon. Szóval, ha egyáltalán meg lehet sérteni valamivel, az az, hogy betokosodott, szűklátókörű, minden újat elutasító vagyok.
Azért mégegyszer nagyon köszönöm a hozzászólásotokat.
Nagyon jót írsz Prof! Magamból tudok csak kiindulni, 20 éve nem értettem az absztrakt képeket és szinte semmibe se vettem őket. Úgy gondoltam, mivel hozzám közel álltak az impresszionisták, hogy ,majd őket tanulmányozgatom és festek olyan stílusban. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon tévúton járok és elkezdtem nézegetni az általam addig hanyagolt stílusokat is, de mindegyiket. A saját út nem a magamtól megtanulom a technikát, és majd én jól kialakítom a saját stílusomat jelenti! Pont ellenkezőleg, a minden megismerését, tanulmányozását és a sok próbálkozást jelenti. Atusan többször leírtad már, hogy nem kedveled a hiperrealizmus, ami teljesen oké, de attól még lehet tanulmányozni mind technikailag mind pedig mondanivalójában. Nagyon nagy gátja a fejlődésnek a stílusok zsigerből való elutasítása. Ha így teszel egy szintnél tovább nem jutsz, mert beszűkül számodra a világ ahelyett, hogy tágulna és befogadva az új dolgokat, azokat beépítve magadba (nem a műveidbe hanem magadba!!!) egy igazán szép fejlődést tudj produkálni. Senki ne gondolja, hogy nekem az elérendő cél a hiperrealizmust, viszont én úgy érzem, el kell jutnom arra a szintre, hogy a bennem lévő képeket ki tudjam festeni, mert amiket most csinálok nagyon messze vannak attól, amiket szeretnék majd csinálni. Ez egy út és se erőltetni nem lehet, se magányosan végigcsinálni. Körülbelül tudni kell hová tartunk és tartani magunkat az irányhoz. A többi meg jön magától.
Nem, nem erre gondoltam. Ez a fotószerűségtől még igen messze áll, és cseppet sem részletes.
Egy önarcodhoz írtam, hogy szerintem túl sok kontúrt használsz, sok helyen, és az ott, akkor nincsen. Erre privátban közölted, hogy ez a saját utad, és nem érdekel a "megszokott" út.
Utána én többé nem is szóltam a képeidhez, csak nem értettem, hogy ha fejlődni, tanulni akarsz, miért ragaszkodsz görcsösen a semmihez, miért véded önmagadnak kitalált eszmével a TANULMÁNYT, nem hallgatva senkire?
Ahogy haladsz előre, be fogod látni, hogy igen is kell, hiszen építkezni alapok nélkül butaság, és a formát is akkor tudod bontani, ha már ismered.
Ez a képed, ha tudat alatt is, de ezt bizonyítja.
Nem kell másokat követni, de a tanulás magadtól, átgondolt, megfontolt, logikus lépések nélkül csak firkálgatás, maszatolás a festékkel, amit nevezhetünk művészetnek, tudatlan, lélekből szakadó alkotásnak, de lássuk be: nem az.
A tanulást nem segíti az édes, biztató, ámbár semmitmondó dicséret. Csak az őszinte, jó szándékú kritika.
Mondom, ez a képed már haladás!
Kedves prof!
Arra gondolsz, hogy ez a kép túságosan részletező, és én nem szeretem a fotószerűséget? Ez még bőven belefér, amit nem szeretek az a hiperrealizmus. Örültem a hozzászólásodnak.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
)) nagyon tisztellek ezért a hozzáállásért!
Köszönöm szépen.
