Unalomig ismételt erdő, és kicsi fénylő dolog a közepén...
de csak annak, akit sosem ragadott el az erdő, a világ...
Akit igen, az akkor abban a pillanatban örökre lemond egyszeriben minden öncélú elképzeléseiről, öntelt butaságairól. Jó szolga akar már csak lenni, sokszor... ahányszor csak kell, ahányszor erre szólítva lesz.
Festeni az erdő akar, a világ akar, az univerzum. Az ember maximum egy ceruza, egy ecset. A világ, az erdő szeretne megszólalni, sokszor... addig míg szavait megértik.
Az ember, ha megérti helyét a "festészetben", igyekezzen jó ecset módjára viselkedni, mindig várakozni, készen lenni, mindig hallani a szólítást.
Őszinte leszek, nekem ez a kép az egyik legkedvesebb. Mikor megláttam, azonnal éreztem, hogy kiváló alkotással állok szemben! Kedvenc szineimet látom a vásznon. Tetszenek a fények, árnyékolások, a zöldek, az égbolt és a tó visszatükróződő fényei. Szenzációs!
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
de csak annak, akit sosem ragadott el az erdő, a világ...
Akit igen, az akkor abban a pillanatban örökre lemond egyszeriben minden öncélú elképzeléseiről, öntelt butaságairól. Jó szolga akar már csak lenni, sokszor... ahányszor csak kell, ahányszor erre szólítva lesz.
Festeni az erdő akar, a világ akar, az univerzum. Az ember maximum egy ceruza, egy ecset. A világ, az erdő szeretne megszólalni, sokszor... addig míg szavait megértik.
Az ember, ha megérti helyét a "festészetben", igyekezzen jó ecset módjára viselkedni, mindig várakozni, készen lenni, mindig hallani a szólítást.
Valahogy így, mint Tamás.