'Úgy éreztem, mintha egy magas hídon mennék keresztül életem egyik partjáról a másikra és tudtam, hogy ez a híd úgy oszlik fel majd mögöttem, mint az ezüstfényű köd, és hogy soha nem térhetek vissza rajta.
Az értelemből az érzelembe mentem, a biztonságból a kalandba, a racionálisból az álomba.
Tökéletesen magányos voltam, de a magányosság ezúttal cseppet sem volt kínzó, szinte valami misztikus volt benne.'
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
Igen, szeretném megfesteni.