Szia Vili!
A hatást el is érted /lehet, hogy pont ezért/.
Csupán az első benyomásomat írtam le amikor rápillantottam. Nem is elrajzolásnak gondoltam. Egyébként több ilyen "feszélyezett érzést keltő képed van", ott valami mással érted el.
..nem rondítottál bele Kamilla
van ezen a képen több 'elrajzolás' is, nem az anatómiai megfelelés volt a fő célja a képnek,ellenkezőleg,a 'cicigomb',a kulcscsont és a fej-test tengely asszimetriájával,az orr sajátos megfestésével értem el azt a bujkáló feszéjezett érzést a szemlélőben,ami a színek mellett mint hatáskeltés,a célom volt.Nem szerettem volna egy csinos,anatómiailag helyes képet festeni
Tudom, hogy egy ilyen felfogású képen nem illik számon kérni az anatómiát, még is zavar egy kicsit a fej és a felső test tengelyének egymáshoz viszonyított elcsúszása. Ha külön nézem őket, minden igaz, amit alább írtak. Bocs, hogy belerondítottam.
Nekem ez tetszik. "A lány gitárral"-nál is jobb, abban az értelemben amit ott írtam, kifejezetten érezni hogy rend van benne, ugyan ez érvényes az "Ívekre", is. Kompozíciós fegyelem. Szín, forma, tömeg egyensúlyok. Én úgy érzem ez egy jó irány. Józsi megjegyzésével is egyetértek, a "nagyvonalú alkotórészek"-et illetően... ha meg van ez a rend, AKKOR nagyon izgalmas felborítani És ahhoz is van arányérzéked, hogy hogyan s miként.
Nocsak, nocsak, mi van ma reggelire?!!! Tej, az már biztos...egyébként meg a tréfát félre téve, ez egy igazi, hamisítatlan (genuine) Hubervili kép. Szín és formavilágát tekintve is, összetéveszthetetlenül (hú, de hosszú szó) H.V. festmény, a rád jellemző sajátos hideg-meleg arányokkal. Tetszik a nagyvonalúsága, olyan, amit már csak egy bizonyos rutin után engedhet meg magának az alkotó. Grat'.