Érdekes, a férfiakra nagyon jellemző mozdulat, tényleg nagyon tudnak szenvedni, csendben, magányosan "gubbasztani"! Ez bizony az életben is így van, nem csak ezen a festményen. Ez egy végtelenül őszinte, igazán megható kép. A nők nem így szenvednek, ők másképpen szomorkodnak ha magányosak. Nagyon tetszik!
Örülök ha átmegy a kép, sokak írják ezt, kezdem elhinni. Annál nagyobb elismerés nincs is ha sokakban kelt hasonló érzéseket egy-egy alkotás. Ilyenkor boldog a művész, meg én is! Köszi!
Nagyon tetszik ez a képed. Hiába használsz meleg színeket, a testtartás, az arckifejezés nyomasztóvá teszik a képet. Mintha egy átvirrasztott éjszaka után érne a reggel. Az előző munkáidhoz képest valóban kicsit kidolgozatlanabb, na de a téma ezt követelte meg és Te nagyon jól megoldottad. Átadja azt az érzést amit kell. Gratulálok
Van egy ilyen célom ezzel az oldallal, de pszt! Nehéz és hosszú út ez, és megfelelő társak nélkül se megy. Arról már lemondtam, hogy itt nyüzsgő élet legyen, megelégszem azzal is ha pár ember megosztja egymással a gondolatait és tud egymástól tanulni meg kap némi ihletet. Ehhez a képemhez is ez kellett egyébként.
"Teljesen fordítva kellene lenni!"- Igen, mint magának a világnak is!
"jobban belegondolunk" Hát gondoljunk bele! De EBBE! Mert szépen belegondolunk mindenbe, de ebbe meg nem...
"Kellett hozzá mersz elhiheted, de legalább is pici őrültség."
De miért? örület hogy az órülethez "mersz" kell... Teljesen fordítva kellene ennek lenni! ---
Valahogy azt érzem, hogy a VALÓS művésztbe való bevezetés bevezetését írjuk, festjük...
"Óvatosan". De nem lehet mindig óvatosan. Néha meg kell lépni kemény lépéseket.
Szerintem mert fél, hogy sebezhető lesz és meglátják a halandó embert benne. Ez egy igazi kitárulkozás (itt látható meg igazán az alkotó), aminek valóban lehetnek negatív hatásai is ha jobban belegondolunk. Nagyon meg kell találni az egyensúlyt, mennyit mutatok és azt, hogyan teszem. Az alkotóban egy ilyen kép készítése közben is működik egyfajta fék, ami a penge élén hagyja őt létezni....
Mért nincs az, hogy az ember, mikor teljesen egy ezzel a "hiányzol"-lal, akkor ezt festi? --- Többlépcsősen nem őszinte. Először is eltereli a gondolatait, tesz vesz, gondol EHELYETT erre-arra (ehhez nem kell festőnek lenni), aztánmeg ha festésre kerül a sor akkor valahogy nagyon körmonfontan, nyakatekerten integrálja a képébe ezt az amúgy tökéletesen triviális-elsöprőerejű "TÉMÁT" Nagyon nagyon elgondolkodtató ez azért. Szóval jó hogy itt van ez a kép , mint ellenpélda.
Köszönöm Fruzsina! Érdekes ez, az alkotó nem tudhatja előre, hogy átjön-e a képe vagy sem, annyit tehet, hogy belerakja amije van.
Köszönöm Péter! Folytatva a gondolatot, egyre jobban látom az absztrakt világ nehézségeit, ilyen képeket nem lehet sorozatban gyártani. Az ilyenekhez hangulat kell, és alkotás közben magány, ahol az alkotó meg az érzései vannak csak jelen.
Na ez az! A kevesebb néha több, vagy ahogy nordwick írta ott lejjebb: őszinte. Technika is jó ha van, és néha kell is csillogtatni, de a tök egyszerű megfogalmazás bizony többet mond. Ha semmi mást nem csinálnál már, ezzel a képpel már akkor is eleget adtál. Gratulálok!
Köszönöm Kamilla! Néha kifejezetten jólesik egy ilyen képet megcsinálni, még akkor is ha éppen megéljük a dolgot vagy megéltük. Mondjuk a művész mi mást alkothatna? Előbb-utóbb ide mindenkinek el kell jutnia. A látványt itt most nagyon leegyszerűsítettem a mondanivaló javára talán. A Dóri-féle egyszerűsítés még nem megy, de dolgozom az ügyön. Egyáltalán nem érzem magamtól távolinak az absztraktot, sőt nekem igazából mindegy milyen eszközt választok, a folyamat szempontjából viszont a realizmus elsajátítása nekem nagyon fontos. Ez a kép nagyon gyorsan készül, éreztem a magabiztosságot alkotás közben.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
A művésznek legalább meg van az a lehetősége, hogy bánatából egy jó kép szülessen. És akkor boldog.
Annál nagyobb elismerés nincs is ha sokakban kelt hasonló érzéseket egy-egy alkotás. Ilyenkor boldog a művész, meg én is! 
Végre nem egy szomorú szép hölgyet látok. /Igaz, az is tud őszinte lenni.
