Ez a részlettelenség egészen drámaivá teszi a hatást és valahogy valóban ütős, közben meg képtelen levenni róla az ember a szemét. Ide-oda jár a szem a fényeken a tompa sötét foltokon keresve és közben jár az agy,.. valóban van mikor ilyen.. nagyon megfogott a műved Attila!
Igen, az új iránti vágy, hogy kipróbáljuk magunkat valami újban is. Nekem egy "Kispárna" rutin munka és nem okoz nehézséget, ez viszont igen, érdekes módon ezen a képen jobban számít mit hová teszek, viszont itt a kimértség helyét átveszi az érzés, hová teszek egy foltot az érzéssel történik.
Bizony, egyet értek. Ezzel én is így vagyok. Már elcsépelt idézet, hogy" ilyet a gyerekem is tud csinálni", de ha ezt megpróbálja valaki utánozni, rájön, hogy mennyire nem. Előbb megfest egy bonyolult beállítást, de úgy nézni, gondolkozni, lényeglátni és .... nem tud, vagy újra kell tanulnia.
Köszönöm! Azon gondolkodtam (most, hogy ezt megrajzoltam), egy ismeretlen művész első képeként ha ilyet látok, lehet azt mondom magamban, nem tud rajzolni vagy, hogy ez semmiség. Most nem azért, hogy ez valami lenne, de érdekes mennyit számíthat egy előélet a látvány értékelésében. Kicsit a saját csapdámba is sétálok ilyenkor és át kell értékelnem pár dolgot.
Mindenesetre érdekes és tanulságos ez, hogy az embert egy-egy mű vagy bármi más megítélésében mi minden befolyásolja.