Igen, így már jobban hangzik, Attila! A "tanítványaimnak" (akik persze felnőtt emberek, némelyik jóval idősebb nálam) azt szoktam mondani, hogy ha csak a lényeget akarod felrakni, akkor minimum két ujjnyi széles ecsetet vegyél a kezedbe, azzal biztosan nem akarsz majd levelecskéket rajzolgatni. De van köztük olyan, aki nem hallgatott rám - szerencsére - és remek munkákat készít most éppen akvarellel, vékony ecsettel, napokon-heteken keresztül pepecselve.
Nem vagyunk egyformák. Valaha egyébként én is festettem részletezve, sőt fotorealista-szürrealista dolgaim is voltak, de az számomra kiürült.
Ebben a talán impresszionistának mondható előadásmódban találok olyan izgalmas lehetőségeket, ami festésre késztet. Most egy ideje - több képemen is látható - nagyon izgat az akril és a kréta együtt. Próbáltam porpasztellel is, de az nem vált be, a Gioconda viszont működik.
Köszönöm, hogy benéztetek.
Most főleg a technikára értettem, kevéssel elérni a hatást, pontosan azt rakva fel a farostra, ami kell. Ahogy József is írta, pont annyit, se többet se kevesebbet. Számomra ez még nehéz, de meg szeretném tanulni mert izgat.
Köszönöm!
Attila, miért is kéne neked így festeni? Szerintem mindenki fessen úgy, ahogy jön, nem kell "akarni" így vagy úgy! Ha valamilyen szinten tiéd ez a felfogás, jön magától, ha nem a tiéd, akkor hiába próbálod, nem lesz hiteles.
Persze technikai próbákat lehet tenni és biztosan rakódik is le valami abból is az emberben, de a technika csak eszköz.
A többi, amitől nem csak egy kép, hanem alkotás lesz, amit kiadsz a kezedből, az már belül van és nincs köze az akaráshoz - szerintem.
Persze, hogy mi az, ami csak egy kép és mi az, ami már alkotás - nos azt már nem az alkotó dolga eldönteni. Azt már a befogadó mondja meg.
Van bőven olyan képem, amit én jónak érzek, és a kutyát nem érdekel...
"mert le szeretném írni mit érzek ilyenkor, de nem megy."
Na ez a tök pontos megfogalmazás !!!
Ezért leszünk festők valószínüleg
akkor marad a nézelődés és a gratuláció! ...meg a vágyak arra, hogy ezeket a kimondhatatlanokat megfessük....
... Látva a példát, hogy lehetséges beszélni ezekről.
Képekben.
Ezeknek a képeknek a hatását se bírom már leírni, nemhogy ilyeneket csinálni. Ami dühítő mert le szeretném írni mit érzek ilyenkor, de nem megy. Mindegy, akkor marad a nézelődés és a gratuláció!
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
